Kiállítással zárult a Tanúhegyek nyara

Augusztus huszadikához kapcsolódva megszegték az új kenyeret a művelődési házban, illetve Zenélő hegyek címmel Virágh András és Gion Zsuzsanna templomi koncertje várta az érdeklődőket. A művelődési házban az Üvegvilág – A biedermeiertől az art décóig címmel Babos Edit gyűjteménye, Plein air Balaton címmel Varga Judit képei, valamint Síkvidékről a hegyek közé címmel Mártonfi Benke Márta képei láthatók a tárlat anyagában. 

Lakner Zoltán Lehel úgy fogalmazott köszöntőjében, hogy az igazi Provence a Balaton felvidéke, a hegyekből üzenő esőben, aszályban, estékben és délben. – Menekülés ez a káoszból a szépbe és a vágyott igazba, képekbe, lelket fűtő tárgyba, virágba. Ezért az igazzá teremtő jelenlétért érdemes ellenállni mindenféle szélnek, romlásnak, reménytelenségnek. Ezen a földön hitele lehet még zenének, emberi szónak, ecsettel írott képnek. Így hát, amit látunk, az több, mint a képzelet, a valóság ez, tanúhegyek között nyíló virág, a szépség reménye – hangsúlyozta a közös tárlat nyújtotta esztétikai élményre és a bennünket körülölelő csodálatos környezetre utalva, majd bemutatta a kiállítókat.

Mint mondta, valami értelmet és nyugalmat adó, időn túli békét idéző szívdobbanás van jelen azokban az élményt adó üvegművekben, amelyeket Babos Edit építész és gyűjtő hozott Vas vármegyéből csodák csodájára a gulácsi közönségnek. Mártonfi Benke Márta, Kunszentmárton szülötte Nemesgulácsra érkezvén a virágzó kertek szeretetével egymás mellé helyezett két szépséget szerető magyar vidéket, a síkot és a meredek emelkedőt mutatja be képein. Varga Judit pasztelljei, ködös világa, tiszta képet rajzol a néző elé. Itt élünk, ebben a változó, szerethető fényben, amely a miénk, s melyet szívvel szorongatott ecsettel elénk helyez, hogy kilépve napi küzdelmeinkből, az ő szemével láthassuk mi is a közös a kincset, amelyben élünk. A Tanúhegyek nyara programsorozat jövőre folytatódik.