Augusztus 20-a az összetartozás ünnepe

– A történetben az is érdekes, hogy az államalapítás valójában a hagyomány szerint nem is augusztus 20-a, hanem 15-e, Nagyboldogasszony napja – hívta fel a figyelmet a pedagógus. 

– A történelmi hagyomány szerint ugyanis ez az a nap, amikor államalapító István fölajánlotta Magyarországot Máriának, és az áldását kérte Magyarországra. Istvánt 1083-ban avatták szentté, az augusztus 20-i államalapítás napja valójában a szentté avatáshoz kapcsolódik. Amitől kezdve jogilag augusztus 20-a – és attól kezdve történelmi gyakorlattá válik –, vagy ha úgy tetszik, a megemlékezés gyakorlatává, az a középkori alkotmánynak számító Aranybulla, melynek első pontja írja elő, hogy az uralkodónak Fehérváron augusztus 20-án törvénynapot kell tartani. Egyébként István korában ez 15-én volt, de az Aranybulla kiadása után ez így rögzült, hogy augusztus 20-a a magyar állam alapításának a dátuma. Az ünnephez szorosan kapcsolódik a Szent Jobbnak a tisztelete, ami nagyon hosszú ideig nem Magyarországon volt, hanem a mai Dubrovnik területén, Raguzában őrizték, és onnan Mária Terézia hozatta haza. Az, hogy Magyarország születésének ez a dátuma, a XI. századtól egészen a XIX. századig történelmi jogfolytonos dolog volt, tehát a születő önálló magyar államiság kérdését nem vonták kétségbe. Még a török időkben sem. Erre az 1848-1849-es szabadságharc leveréséig kellett várni – fejtette ki a pedagógus. 
Grőber Attila emlékeztetett, ez idő tájt a Habsburgok kétszer alkalmazták Magyarországgal szemben a jogeljátszás elméletét, aminek a lényege, hogy a magyarok a lázadás által eljátszották jogaikat. Tehát az önálló magyar jogállamiságot nem ismerték el. Ezt először 1666-tól 1670-ig, majd a szabadságharc leverése után, 1849 és 1859 között alkalmazták, ezen időszakokban nem volt állami ünnep.
– 1860-ban politikai fordulat történt, ugyanis a Habsburgok egy nagyon súlyos külpolitikai vereséget szenvedtek és akkor ideiglenesen visszaállították a magyar alkotmányosságot. Összehívták az országgyűlést, megint lehetett ünnepelni az államalapítást, és amikor politikailag visszatértek az abszolutizmushoz, ezt az ünnepet akkor sem szüntették meg, sőt Ferenc József ezt a napot munkaszüneti nappá emelte. Érdekesség, hogy nem mindenki számára, hanem kizárólag az ipari munkások számára – emelte ki a történelemtanár.
A Horthy-korszakban augusztus 20-a eszméje még tovább erősödött, a trianoni békeszerződés után ugyanis szükség volt egy újjászülető, újra megerősödő magyar állam víziójára. A kommunista hatalomátvétel után azonban „rátelepednek” erre az ünnepre, ami nyilván a politikai taktika része volt, ez egészen a rendszerváltásig elhúzódott. A történelemtanár szerint ma is szükségünk van az ünnepekre.
– Ezek olyan felemelő pillanatok, amik erősítik a közösséghez való tartozást – folytatta a pedagógus. – Nem véletlen, hogy három olyan ünnepünk is van, ami az alaptörvényben is rögzített nemzeti ünnep: március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a. Ezek erőt, kohéziót adnak, összekapcsolnak egy közösséget. Egybekovácsolják azokat, akik mást gondolnak, de mégiscsak patrióták, hazájukat szerető emberek. Jó volna, ha ünnepeinket belülről élnénk meg először, és később ez a belső ünnep jelenne meg a külsőségben. Nem szeretem, ha az ünnepek súlyát, jelentőségét direktben megtanítják az iskolában. Mindegy, hogy történelem, magyar vagy osztályfőnöki órán. De ha a diákok szüleikkel egyetemben úgy érzik, hogy ez számukra egy belső ünnep és egyben egy közösséghez való tartozás ünnepe is, akkor ezeken az ünnepnapokon örömmel vesznek részt. Augusztus 20-a nekem az összetartozás ünnepe, egy belső ünnep, ami a külsőségeiben is meg kell, hogy jelenjen – fogalmazott Grőber Attila. 
A pápai gimnázium tanára arra a kérdésre, 2024-ben augusztus 20-a üzenetét hogyan lehetne összefoglalni, egy szóval válaszolt: 
– Összetartozás. Nyilván nem személyesen István írta az intelmeket, de ez mégis csak arról szól, hogy nyelvünkben, etnikumunkban nagyon-nagyon különbözőek vagyunk, de ebből a sokszínűségből, együttműködésből kell(ene) kohéziót kovácsolni. Bár sokfélék vagyunk, de vannak olyan alapértékeink, amelyekben ettől függetlenül egyformán gondolkodunk – hívta fel a figyelmet Grőber Attila.