Életmód

2015.07.03. 05:44

Családi fészekből pokol: Angélának sikerült megelőznie a tragédiát, a családirtást

Első gyermekként születtem egy paraszti családba. Az édesanyám elég régimódi gondolkodású. Születésem óta szégyellt, mert olyan kis vézna voltam – emlékszik vissza Angéla, aki ma már tudja, minden, akkor talán jelentéktelennek tűnő gyermekkori élményének, benyomásának a mai napig jelentős hatása van az életére.

Kutasi Zsófia

– Édesapám nagynénjénél éltünk négyéves koromig, aki intelligens olvasott, irodalomszerető néni – öreg mamám – volt, nagyon szeretett engem, versekre, mesékre tanított. Az anyám, ha valakivel találkoztunk és valamiért megdicsért az idegen, mindig hozzáfűzött valami negatív megjegyzést például: „De csinos vagy Angélám! – De vékony meg olyan kis szeszla a haja. Olyan kis szerencsétlen” – mondta.

A hat évvel fiatalabb öcsém volt a fáin gyerek, én csak lány voltam. Halkan beszéltem, félénk voltam. Akadlt egy-két agresszív tanárom, ők kényük-kedvük szerint szidtak, senki nem állt ki mellettem – fogalmazott Angéla, aki visszahúzódó természete miatt érettségi után nem tanult tovább, dolgozni kezdett. A munkájában sikeres volt és sokan szerették

.A férjének szintén nehéz gyermekkora és ifjú évei voltak. Az édesanyja felakasztotta magát, az apja pedig agresszív volt.

– Az udvarlási időben úgy éreztem, van egy erős ember, aki mellett ki tudok szakadni az engem lépten-nyomon megalázó családomból – fogalmazott Angéla.

Azonban idillinek vélt házasságuk hamar megromlott. Angélának kellett sütni, mosni, takarítani, főzni, miközben a férje csak a tévét nézte és nem csinált semmit. Ő úgy vélte, hogy mivel felesége kevesebbet keres, ezért neki kell csinálni mindent és kiszolgálni őt. Amikor viszont Angéla keresett többet, akkor sem változott a helyzet, a munkából nem vállalt át semmit, az asszonyra hárult a gyereknevelés is. Három gyermekük született, egy fiú és két lány. Ekkoriban sokat veszekedtek, pontosabban Angéla és a gyerekek hallgatták, ahogy a férfi becsmérelte őket.

– Már a házasságunk elején éreztem, hogy nem jó a kapcsolatunk, de akkor még nem mertem kilépni. Úgy éreztem, ha kilépek azzal ismét bebizonyítom, mennyire szerencsétlen vagyok, hiszen a nő feladata, hogy minden rendben legyen egy családban. Próbáltam hát rendbe tenni a kapcsolatunkat. Mondanom sem kell, hogy sikertelenül – mondta Angéla. A házasságuk egyre rosszabb lett, a férj rendszeresen italozott, dühkitörései pedig egyre erőszakosabbakká váltak. A feleség és a gyerekek igyekeztek szinte láthatatlanná válni az apa előtt, hogy elkerüljék a haragját.

Hamar kiderült, hogy fiuk tehetséges, ami az apát Angéla elmondása szerint féltékeny haragra gerjesztette:

– A fiunk hatéves korától beléptünk a pokol tornácára. Úgy éreztem a férjem gyűlöli a saját fiát. Igen tehetséges és sikeres gyermek volt, amit a férjem irigyelt tőle. Ha valami sikert ért el, a férjem idegenek előtt verte a mellét: „látjátok, ez az én fiam, milyen sikeres, természetesen azért, mert én vagyok az apja”. De otthon, mikor csak mi öten voltunk olyanokat mondott, hogy „jól van fiam, ügyes vagy, de ha velem ennyit foglalkoztak volna, mint veled, akkor én még nagyobb sikert értem volna el”. Mindnek a vége az volt, hogy a férjem undorító szavakkal illette a fiunkat: „Mikor megszülettél, a földhöz kellett volna verni, rohadt féreg vagy, szégyen, hogy egy ilyen férget a fiának kell nevezni egy apának, nem jó halál neked az, ha főbe lőnek, mert attól csak keveset szenvedsz”. Az apa haragjából Angélának és a lányainak is bőven kijutott, akiket rendszeresen büdös k...nak nevezett. Az asszony önbizalmát, személyiségét módszeresen rombolta, a lelki terrorban pedig ő és a gyerekek is komoly sérüléseket szenvedtek. A fiú tizennégy éves korában már el akart költözni otthonról. A lányok is kérték anyjukat, hogy menjenek el, de ő nem merte ezt megtenni, mert tudta, milyen veszteségekkel járna a válás, a családja támogatására pedig nem számíthatott.

Volt néhány nagy veszekedés, Angéla pedig már annyira félt, csak késsel a párnája alatt mert lefeküdni. A gyerekek is rettegtek. Egyszer a vita odáig fajult, hogy a férfi megütötte Angélát, miközben az asszony a fiát próbálta védeni az agresszív apától.

Kihívták telefonon a rendőröket, azonban az intézkedés miatt is rettegett az asszony, mivel tudta, férje lőfegyvert és lőszereket tart otthon, többször megfenyegette őket, hogy végez velük.

Végül Angéla a gyerekekkel a szüleihez, majd egy kis házba költözött, hogy nyugalmuk legyen. Az asszony több hivatalos helyen is érdeklődött, hogy mire számíthat, ha feljelentést tesz, de érdemi segítséget nem kapott. Az ügy végül bíróság elé került, ahol sokszor megalázó helyzetben érezte magát, meghurcolták őt is és a gyerekeket is. A per több éve húzódik, nem kapott megfelelő ügyvédi támogatást. Végül az apát letöltendő börtönbüntetésre ítélték. A történet azonban itt nem ér véget, hiszen Angéla nem tudja, mi lesz, ha pár év múlva kiszabadul a férje a börtönből. A gyerekekkel jelenleg egy ötven négyzetméteres dohos kis házban élnek, bruttó nyolcvanezer forintot keres. A fia mivel nem tudta finanszírozni, otthagyta az egyetemet. Angéla most azt tervezi, hogy külföldön vállal munkát.

Segítséget a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) és a Patent jogvédő egyesületektől kapott. Ma már tudja, mennyire megalázott és kiszolgáltatott helyzetben volt és hogy az egykori elnyomott gyereklétből egyenesen vezetett az út a bántalmazó kapcsolatba. Azonban úgy érzi, a társadalom nem áll mellette. Biztos benne, hogy ha maradtak volna, a férj végez velük és a hírekben a családirtáson mindenki szörnyülködne. Sikerült megelőznie a tragédiát, a társadalom összefogására, támogatására viszont nem számíthat és még a hivatali ügyintézés is csak megnehezíti a dolgát. Úgy véli, fontos szerepe van a védőnőknek, pedagógusoknak, hiszen ők azok, akik akár apró jelekből is észrevehetik, hogy valójában mi zajlik a kívülről sok esetben idillinek hitt otthonokban. Szeretné, ha története minél több emberhez eljutna, fontosnak tartja, hogy fény derüljön a családokon belüli erőszakra.

 

A témában megjelent cikkeink:

Állítsátok meg a férfierőszakot

Zsákutca a békítésben: ártalmas lehet a párkapcsolati erőszak esetén

A szülők egymás elleni harcának leginkább a gyermek látja kárát

Az eljárási zaklatás az agresszió egyik formájaként kezelhető

Családi fészekből pokol: Angélának sikerült megelőznie a tragédiát, a családirtást

Kiszolgáltatva és meghurcolva - Egy kétségbeesett anya panasza, aki szerint a társadalom és a törvények is elfogultak

A bántalmazó is ragaszkodik a gyerekhez

Erőszakkal megvádolva - Váláskor a férfiakat sokszor hamis bizonyítékkal bélyegezhetik meg

A témához kapcsolódó történeteket az [email protected] e-mail címre várjuk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!