A szülők egymás elleni harcának leginkább a gyermek látja kárát

A nő hat évnyi megaláztatás után hagyta el gyermeke apját, aki kezdetben még a közös kislányukat sem ismerte el magáénak. A gyámhivatal apasági pert indított a férfi ellen, később tartásdíj megállapítása miatt is bírósághoz kellett fordulni az édesanyának, és egyre szaporodtak a különféle eljárások a szülők között. A férfinak más kapcsolatai is voltak, egyik partnerétől egy fia született.

Ágnes soha nem élt együtt gyermeke apjával, aki időnként meglátogatta őket. A nő nehezen viselte ezt a helyzetet, de amikor megpróbált kilépni belőle, a párja azzal fenyegetőzött, hogy majd elveteti tőle a gyereket, mert szerinte pénzzel bármit el lehet intézni, még a bírósági döntések kimenetelét is hangoztatta lépten-nyomon a férfi. A gyermek apjaként többször a gyámhivatalhoz fordult, hogy szabályozzanak számára kapcsolattartást, de ezeket sorra visszavonta, amikor Ágnes hajlandó volt ismét fogadni a közeledését. A nő a hosszú ideig tartó kiszolgáltatottsága után végül háta mögött hagyta a férfit, és visszaköltözött a szülővárosába.

Az indulatok egymáshoz feszülnek, az állandó feszültséget csak ideig-óráig lehet palástolni, majd állandósulnak a veszekedések
Fotó: illusztráció

A kislány már óvodás volt, amikor az édesapa ismét hatósághoz fordult, ahol az ügyintéző határozott a kapcsolattartásról. A házasság felbontása után szokásos időtartamot is meghaladó kötelezettséget írt elő, átmenet és fokozatosság nélkül, ami számos további probléma forrása lett. Ágnes kislánya félig-meddig idegenként tekintett az apjára, aki elhanyagolta a gyermeket élete első hat évében. Több kapcsolattartás végződött úgy, hogy a kislány lelki traumákat szenvedett el, amelyek fizikai tüneteket is mutattak. Orvos és pszichológus vizsgálta a gyermeket, akik a probléma megoldását abban látták, hogy átmenetileg csökkenteni kellene az apával töltendő időt, de a gyámhivatal nem változtatott a határozaton. Ekkor Ágnes nem adta át a szabályozott időben a kislányt, hanem csökkentett időtartamot ajánlott az apának. A férfi azonban inkább lemondott a láthatásról, csak hogy eljárásokat indíthasson Ágnes ellen, akit sorra megbírságolt a hatóság. A bírság még mindig jobb, mint hogy teljesen tönkremenjen a kislánya gondolta. Keserűen számolt be arról, hogy a gyámhivatalt az sem érdekelte, hogy a gyerek közben iskolás lett, és sokszor annyira kimerítették az apai hétvégék, hogy másnap nem tudott iskolába menni.

Mindeközben a gyermek apja különféle eszközökkel igyekezett sakkban tartani volt párját. Hol tartásdíjmegvonással, hol feljelentésekkel, sőt, a gyerek elperlésével próbálta visszaállítani hatalmi pozícióját a nő felett. Úgy képzelte a férfi, hogy a régi feleségével nevelné fel Ágnes kislányát. A régi feleség pedig úgy nyilatkozott, hogy vállalja az őt megcsalt kapcsolatból született gyermek nevelését, habár a pszichológiai alkalmassága meg sem közelítette az édesanya eredményeit a szakértői vizsgálat szerint.

Ágnes a gyermekvédelem negatív csúcsaként éppen a gyermekjóléti szolgálatot említette, amelynek munkatársairól sajnálatos módon jót mondani erőltetve sem tudna fogalmazott. Amikor segítségért fordult hozzájuk, mert az édesapa nem hozta vissza a megbeszélt időre a kislányt, a családgondozó nem tudott segíteni. Ám amikor megtudta, hogy a kislány ismét szorongásos tünetekkel tért haza a kapcsolattartásról, a családgondozó ahelyett, hogy a láthatás felülvizsgálatát kérte volna a gyámhivataltól, azt jelezte, hogy az anya veszélyezteti a gyermekét, és a családból történő kiemeléshez vezető folyamatot indított el...

Ez mélyen felháborította Ágnest, és egy életre eldöntötte, hogy nem kér segítséget soha többé, hiszen a végén még tőle fogják elvenni a kislányát. A családgondozó, bár tudta, hogy az egyhetes apai kapcsolattartás lehetett túlságosan megterhelő a gyermek számára, az anyát szankcionáló folyamatot kezdeményezett, Ágnes szerint az apa unszolására. Igaz, hogy számos környezettanulmány azt állapította meg, hogy az anyai környezet kedvező a gyermek számára, a testi, lelki, szellemi és erkölcsi fejlődése biztosított, és az anya nem követett el semmiféle mulasztást, sőt, a gyermek gyógyulása után a kötelező időtartamot meghaladó láthatást tett lehetővé, a családgondozó továbbra is fenntartotta a véleményét. Jelen pillanatban Ágnesnek éppen azzal a családgondozóval kellene bizalmi viszonyba kerülnie, akiről úgy érzi, hogy becsapta, cserbenhagyta és megalázta. És mivel egy ilyen bizalmi viszony kialakítása lehetetlen, félő, hogy a családgondozó további kényszerintézkedéseket javasol, ami akár ahhoz is vezethet, hogy a kislányt elszakítják az édesanyjától. Ez lenne a szakma csúcsa? kérdezte Ágnes, aki szerint mindez olyan üzenetet hordoz, hogy nincs a környéken egyetlenegy éhező, fázó, riadt, bántalmazott, bizonytalan jövőjű kisgyermek, akit meg kellene védeni a gondozó szülőtől...

A témában megjelent cikkeink:

Állítsátok meg a férfierőszakot

Zsákutca a békítésben: ártalmas lehet a párkapcsolati erőszak esetén

A szülők egymás elleni harcának leginkább a gyermek látja kárát

Az eljárási zaklatás az agresszió egyik formájaként kezelhető

Családi fészekből pokol: Angélának sikerült megelőznie a tragédiát, a családirtást

Kiszolgáltatva és meghurcolva - Egy kétségbeesett anya panasza, aki szerint a társadalom és a törvények is elfogultak

A bántalmazó is ragaszkodik a gyerekhez

Erőszakkal megvádolva - Váláskor a férfiakat sokszor hamis bizonyítékkal bélyegezhetik meg

A témához kapcsolódó történeteket az [email protected] e-mail címre várjuk.