Begyógyul a seb - Újjáépítettek, visszaköltöztek, ikreik születtek

Pujszter Mónika és Havasi Lóránd életében nagy változást hozott az elmúlt év. Visszaköltöztek otthonukba és iker kislányaik születtek. A családi ház hirtelen megtelt élettel, a kétéves Zsófi nagyon eleven, az ikrek pedig ugyancsak igénylik a törődést. Szerencsére Móni nővérei, Anita és Hajni, valamint édesanyjuk, Panni néni szinte naponta besegít. Sokszor már a puszta jelenlétük támaszt jelent. Móni sokat van otthon egyedül a kicsikkel, Gerdával és Dorinával, mivel  Lóránd Ajkán dolgozik. A csaknem három hónapos babák orvosi segítségre szorulnak,  budapesti klinikára hordják őket a szülők. Gerda szívén apró lyuk van, amelyet előbb vagy utóbb, de biztosan műteni kell. A probléma miatt őt nem szabad sírni hagyni, hiszen akkor kevesebb vért kap a szíve. Dorina egyik szemén kicsi hártya van, még nem lehet tudni, hogy mi a teendő vele. 

- Zsófi teljesen rendben van, nem is szokott beteg lenni, sajnáljuk, hogy az ikrekről ezt nem mondhatjuk el. Egyszer valaki megkérdezte,  gondoltunk-e arra, hogy az iszapömléssel hozzuk összefüggésbe a picik problémáit, de mi egyelőre elhessegetünk minden ilyen feltételezést. Pedig, bár a házunkba nem folyt be, kaptunk belőle bőven  mondja Móni. A gyönyörű udvaruk a díszfákkal és az aranyhalas kerti tóval együtt odalett, ma is csak a föld szürkéllik a helyén. Azt mondják, nem kaptak még annyi kártérítést, amennyiből helyreállíthatták volna, de biztos, hogy annyit nem is kapnak, amennyit ért a kert. A levegő portartalma miatt legszívesebben elköltöztek volna, de itt házat eladni nem lehet, akkor meg miből vennének másikat másutt? Pedig a nyáron sokszor a garázsban kellett homokozni Zsófival.

Móni korábban külföldön dolgozott, így tudták megvenni és felújítani a házat, amit aztán majdnem elveszítettek a vörösiszap-áradat miatt. De nincsenek elkeseredve, a házban nyoma sincs annak, hogy elhagynák magukat, mindig az a feladat az első, ami a legfontosabb. A fizikai munka mellett a lelki terhek sem elhanyagolhatóak.

- Milyennek szeretnénk látni magunkat pár év múlva? - kérdez vissza Lóránd, és csak másodpercnyit gondolkozik.  Elsősorban mindannyiunkat egészségesnek. Anyagilag jobb helyzetben, rendezett körülmények között  teszi hozzá. Aztán arról beszél, hogyan kerülhetnének jobb helyzetbe. Most annak is örülni kell, hogy még megvan az állása. Januártól két műszakban kell bejárnia, nem lesz könnyebb senkinek. Külföldre nem mehet, hiszen akkor csak ritkán lenne itthon, ahol a segítségére nagy szükség van. Bölcsőde és óvoda nincs a faluban, még azt sem tudják, hogy Zsófit hogy hordhatják majd el oviba. A kistestvérekkel együtt utazgatva naponta kétszer?  kérdik. No meg Móni későbbi munkavállalása is nagy kérdés. Közgazdasági végzettséggel vendéglátózott külföldön, a gyerekek mellett kimenni már nem tud, a környékben pedig nehéz elhelyezkedni. A család sok-sok aggodalommal, de reménnyel is, bízik a jóban. Hiszen mi mást tehetnének karácsony és szilveszter táján, az év legszebb ünnepei környékén?