Repülőrajttal indul az ősz a Művészetek Házában

Nem túl gyakori jelenség, hogy egy magánlakásban mintegy háromszázötven műtárgy legyen. Az pedig még ritkább, hogy tulajdonosuk ezen alkotásokat – nagyon kevés kivétellel – nem vásárolta, hanem ajándékba kapta. Vagyis nem klasszikus, tudatosan összeválogatott műgyűjteményről van szó. Valami másról, valami személyesebbről. Hogy pontosan miről, az kiderül a Magánkép című tárlaton, amely a Géczi János író, költő, képzőművész, egyetemi tanárt a mindennapjaiban körülvevő alkotásokból hetvennégyet mutat be a Csikász Galéria tereiben szeptember 3-tól október 26-ig.

Pár nappal később, szeptember 7-én mindjárt két kiállítás is nyílik a Dubniczay-palotában. Az egyik Tóth Andrej húszéves plakáttervezői munkásságának gyümölcseit tárjai a közönség elé. Aki netán nem ismeri a grafikusművész nevét, valószínűleg az is felfigyelt már néhány munkájára, hiszen régóta ő tervezi a kultikus A38 hajó, a budapesti Radnóti Színház és a Danubia Zenekar plakátjait. A TA-plakátok – 20 év elnevezésű kiállításon ezekkel is találkozhatunk.

A Művészetek Házát többek között azért tartják olyan nagyra a kortárs képzőművészeti szcénában, mert bátran lép új, egyáltalán nem kikövezett utakra. Ezt teszi ezúttal is a már a nevében is provokatív, Rettentő gondolatok boltja (és a Jó gondolatok terme) című tárlattal is, amely a filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár Can Togay mesterséges intelligencia segítségével készült fotóiból ad merítést. Az alig két éve a köztudatba berobbant AI-hoz mindenki viszonyul valahogy: sokan félnek tőle, mások a korábban elképzelhetetlen lehetőségek forrásaként tekintenek rá. Can Togay ugyan a forradalmi jelentőségű entitás gyakorlati alkalmazásának kutatója, azonban nem foglal állást abban, hogy ez akkor nekünk jó-e vagy rossz. Elképzelhető, hogy a kiállítás megtekintése után sem tudunk majd határozott választ adni erre a kérdésre, de az biztos, hogy valamiképpen közelebb kerülünk a témához.

Ugyancsak a Dubniczay-palotában lesz látható szeptember 11-től Lugossy Mária (1950–2012) retrospektív kiállítása. A kortárs magyar üvegművészet nemzetközileg is széles körben ismert alakjának művei metafizikai magasságokba vezetnek minket, ahonnan ráláthatunk a teremtett világ és a létezésünk összefüggéseire. A kiállítás tehát az esztétikain túl spirituális élménnyel is kecsegtet.

Még mindig a Dubniczay-palota: szárad a friss festék a korábbi, jó ideje üresen álló kávézó falán, amely szeptemberből úgynevezett participatív térként működik, ahol az érdeklődők a gyakorlatban, a fantáziájukon-egyéniségükön átszűrve, a saját kezükkel valósíthatják meg a számukra az ismereteteket átadó szakemberektől hallottakat. Amint azt a tér neve – BotanikArt – is elárulja, az eléggé meg nem becsülhető természeti környezet kerül a fókuszba. A Természetkép című időszaki kiállítást a vadon termő növények megismerésére és hasznosítására összpontosító témahét egészíti ki, amelyet a Művészetek Háza a tavalyi év másik európai kulturális fővárosával, a görögországi Elefszínával közösen hoz tető alá. A fenntarthatóság témáját friss, gyakorlatias, távolról sem közhelyszerűen megközelítő témahétre általános és középiskolai osztályokat, illetve családokat is várnak.

Nos, így néz ki a szeptember. Bár konkrétumokat egyelőre nem árult el a Művészetek Háza, annyi kiderült, hogy az októbertől az év végéig hátralevő időszakban is bőven lesz mit szemmel, füllel, értelemmel és szívvel csodálni.