Micsoda est volt! A Fekete hattyú Balatonfüredre érkezett (képgaléria)

Lenyűgöző volt, nincsenek szavak arra, hogy a tánc mennyire ki tudja fejezni az érzéseket és gondolatokat. A világ legjobb művészei közül kikerült táncosok lélegzetelállító előadást varázsoltak a színpadra, ahol a tánc mellett az egyszerű, de az előadáshoz maximálisan illő jelmez, a parádés fények és díszlet, a rengeteg ötletes megoldás mind-mind a különleges látványt és élményt szolgálta. 

Az előadásra készült összeállítás szerint a megidézett kor egybeesik A hattyúk tava ősbemutatójának idejével. Ugyanakkor a 19. század második fele a mentális problémák furcsa módszerekkel történő kezelésének időszaka is. 

Egy elmegyógyintézetben vergődik számos sorstársa mellett Odette, akit Miriam Munno vitt színre, és aki képzelgéseiben hattyúkirálynő: bálban, palotában jár, ki-be sétál múltja sosem lesz jövője között, a fantázia szárnyalásának nem szab gátat a kórterem magánya vagy a kényszerzubbony. Utóbbi hosszú, madzagban végződő ujjai mint megcsonkított hattyúszárnyak, az átváltozás pillanatát rögzítik. Már nem ember, még nem hattyú, már nem egészséges, még nem élőhalott. Körötte kettős kötődésű alakok bukkannak fel, akik egyrészt megjelenítik a karaktereket, másfelől az intézet lakói vagy alkalmazottai. Így a Herceg anyja, a gyógyító apáca, Alexander vagy a medikustárs. Siegfried, a láncok és erőszak, a fizikai bántalmazás helyett a kedvességre és türelemre hangsúlyt fektető fiatal orvos. Professzor Rothbart, aki maréknyi gyógyszerrel, ágyhoz kötözéssel, hideg vizes fejmosással űzi a Gonoszt. Ekkor hirtelen felbukkan a szabad külvilágból egy fekete ruhás lány, aki a nagy rivális Odile és Odette mesevilágából szőtt álmaiba is befészkeli magát. E látomásokban fekete hattyúként szegődik nyomába, és el akarja szakítani álmai hercegétől, a fiatal orvostól. Így mosódik valóság és képzelet egyetlen rémálommá össze. 

A szépséges, sorsa ellen hiába lázadó lányt, Rothbart minden kétségbeesett kísérlete dacára, nem sikerül ép észnél tartani. Testi rabságának valósága helyett a hallucinációk szabadsága lesz végső otthona: a hattyúk tava. Csajkovszkij életére is rányomta bélyegét a félelemmel teli titkolózás, számtalanszor küzdött depresszióval, még a halált is megkísértve. Öngyógyítás miatt, terápiás céllal írta ki magából az éteri Fehér és a szenvedélyes Fekete hattyút, érzékeny lelke kivetítéseit. Míg a klasszikus balettben a hattyú a rabság szimbóluma, a kortárs darabban a szabadságé, a megváltódásé. A jó győzelme a rossz, a fényé a sötétség fölött.

A szereposztás is ragyogó volt, Odette bőrébe Miriam Munno bújt, Odile szerepét Diletta Ranuzzi táncolta. Siegfried alakját Francesco Totaro, Rothbartét Czár Gergely vitte színre. A Nővért Bocsi Petra, Alexandert Kiss Róbert, a Segédeket Füzesi Csongor és Vince Lotár táncolta. Színfoltját adták az előadásnak még a lányok, akik kecses, élethű hattyúként táncoltak.