Tulipános kelengyés láda készül a Bakonyban, fafaragó hímzi tele mintákkal (videó)

A tulipános kelengyeláda teteje már csaknem kész, amikor Mánya Jánosnál jártunk, az oldalát mutatta meg, ahol még több a ceruzarajz, mint a díszítő vájat. Minket így is lenyűgözött. Szinte teljesen megtölti virágokkal, más mintákkal a falapot, körzővel és szabad kézzel dolgozik, amikor a formákat megtervezi. Kalotaszegen úgy tartották, hogy aki nem így tesz, az lusta fafaragó. A zirci nyugdíjas biztosan nem számít annak, és a hagyományos mintákat a saját fantáziája alapján változtatja, hozzátesz egy kicsit vagy elvesz belőlük, olykor kétfélét összevariál. Ezt szerinte a népművészet megengedi. 

Nem egészen egyformák az egymással átellenben elhelyezkedők virágai sem, nem szimmetrikusak munkái ebből a szempontból, így még gazdagabb látnivalóval szolgálnak a szemnek. Persze az ősi jelképek nála is az alapot jelentik, a tulipán például női szimbólum, a zárt a lánygyermeké, a nyitottabb az érett asszonyé. Az életfa a földből vagy egy vázából nő ki nála, az egymással szembeforduló galamboknak összeér a csőrük, az életet, a szerelmet jelenítik meg, és a hím nyakmintája más, mint a tojóé. 

Ha kész a rajzolással, veszi elő a vésőt a szakember, kezdődik a munka, amit díszítő-, mély- vagy rovásfaragásnak neveznek, Kalotaszegen pedig azt mondják, kihímezi a faládát. Mánya János minderről olyan jóízűen beszél, hogy otthonossá válik a hallgatónak a régi motívumvilág. A férfi azért igyekszik minél több faragást készíteni, hogy a mintákat megmentse az utókornak. Megjelenik darabjain a nap és a hold, a rakamazi turul is, amely egy tarsolylemezen maradt fenn.  

Azon csodálkoztunk, hogyan lehet, hogy sosem vét el egy mozdulatot sem, hiszen a keskeny mélyített vonalak, rovások nagyon közel vannak egymáshoz. – ABS van a kezemben, pont ott áll meg, ahol kell! – szólt a vidám válasz, ami az autók blokkolásgátló fékrendszerére utalt. A komolyabb magyarázatot az adja, hogy nagy figyelem szükségeltetik, és a több mint fél évszázad alatt megszerzett rutin segít. Olyan, mint a fazekaskorong, a készség, amit Mánya János használ, így forgathatja az alapanyagot, gyorsabban dolgozhat, és mindig magától elfelé mozgatja éles eszközeit. Barátja, felesége biztatta egykor, hogy fogjon bele ebbe a tevékenységbe szabadidejében, holott esztergályosként feladata a fémekhez kapcsolódott. Aki szeret dolgozni, az nem tesz különbséget – hangsúlyozta. 

Vásárokban fafaragás-bemutatót tart, ilyenkor leesik az álla, aki ezt látja. Amikor műhelyében dolgozik, természettudományos filmeket és futballmeccseket hallgat, de a gólok után pihen, hogy visszatekerve megnézhesse a jelenetet. Teljes nyugalmat ad neki az alkotás. – Nem is tudom, mi az a depi – jegyezte meg. 

A tervek szerint nyár elején nyílik kiállítása Zircen, láthatunk majd bölcsőket, sámlikat, népviseleteket, ékszeresdobozokat, és készül a fafaragó más meglepetésekkel is. Nekünk kész tékákat, sarokba illő faliszekrényeket szintén megmutatott, így ígérhetjük, hogy lenyűgöző lesz tárlata.