2 órája
Megemlékezés és mécsesgyújtás
Az elhunyt szeretteinket befogadó sír reményforrás kell legyen számunkra. Egy lépcsőfok, ami átvezette őket a boldog, örök élet nyugalmába, s melyen nekünk is át kell mennünk majd egyszer azért, hogy újra együtt lehessünk velük – mondta el Szijártó László esperes-plébános a kulák áldozatok emlékkeresztjénél a Felsővárosban.
Antal László (jobbra) vezetésével gyújtottak mécseseket a megjelentek az emlékkereszt lábánál
Fotó: Szabó Péter Dániel/Napló
Elhunyt szeretteikre és a kommunista diktatúrában tönkretett családokra emlékeztek mindenszentek napján a Felsővárosban, ahol az eseményen elsőként a rendezvényt szervező Felsővárosi Civil Egyesület elnöke, Antal László köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, egyesületük 2014 óta rendezi meg évről évre a megemlékezést november 1-jén a kulák áldozatok emlékkeresztjénél, ahol – folytatva a szép hagyományt – idén is mécsesgyújtással és közös imádsággal szeretnék leróni tiszteletüket a kommunista diktatúrában megbélyegzett, megkínzott és megölt emberek emléke előtt.
Mindenszentek ünnepén a katolikus egyház azokra az üdvözült lelkekre emlékezik, akik már Istennél vannak, a boldog, örök élet nyugalmában – erről már Szijártó László beszélt az eseményen. A várpalotai esperes-plébános kiemelte: szomorkodni és könnyeket hullatni elhunyt szeretteinkért nem a hitünk megkérdőjelezése. – Egyáltalán nem baj az, ha a keresztény ember szomorkodik, hiszen a halál számunkra is egy nagyon fájdalmas dolog. Maga a názáreti Jézus is könnyekre fakad, amikor ott áll a barátjának, Lázárnak a sírjánál. Azonban a fájdalom, az emlékezés könnyei mellett nekünk mindig van egy biztos támpontunk, egy reményforrásunk, mégpedig az, hogy Jézus feltámadt a halálból – mondta el Szijártó László, majd hozzátette, fáj az elmúlás és szeretteink elvesztése, ezért úgy kell élnünk és cselekednünk, hogy egyszer mi is eljuthassunk oda, ahova ők már megérkeztek.