Tapsvihar a negyvenéves tapolcai fúvószenekar koncertjén

Emberi léptékben nagyon hosszú idő negyven év, hiszen szinte minden megváltozik, az újszülöttekből felnőttek lesznek, az idősebb generáció helyébe a fiatalabb lép. Egy zenekar életében egészen különleges, mivel nem egyetlen személy, hanem egy nagy létszámú, évről évre változó összetételű csapat, s az általuk nyújtott élmény ível át egy emberöltőn. Az 1983-ban alakult Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekaré ez az egészen különleges érdem, amely fáradhatatlan karnagyával, Péni Bélával az élen lépte át a negyedik ikszet egy több mint három órás, lebilincselő élményt nyújtó hangversennyel. A nívódíjas együttes szép születésnapi koncertje ajándék volt a hallgatóságnak.

A rendezvényen az önkormányzat nevében Dobó Zoltán polgármester gratulált, míg az együttes négy évtizedes múltjából Őri Jenő, a Járdányi Pál Zeneiskola igazgatóhelyettese, Péni Béla karnagy munkatársa villantott fel emlékezetes pillanatokat. Szólt a fúvószenekar megalapításáról, amelyet az akkor pályakezdő zeneiskolai tanár, Péni Béla kezdeményezésére 1983-ban a bauxitbánya vállalat támogatott. Említette az első koncertet, az első külföldi utat, amelyeket aztán az évek során számos sikeres fellépés követett. 

A szombat esti hangversenyen a zenekari tagok emléklapot vehettek át a karnagytól, majd a régi tagok egy népes csoportja okozott kellemes meglepetést, amikor a koncert közben hangszerekkel "felfegyverkezve" bevonult a csarnokba. Sok fülbemászó mű hangzott el, filmzenék, indulók, szólóhangszeres szerzemények, egyéb kedvelt feldolgozások. A folyamatosan tapsoló közönség nehezen engedte le a színpadról a Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekart. Nem véletlen, hiszen tény, hogy igazi zenei ünnepként, negyven év munkájának méltó zárásaként élte meg minden résztvevő, zenekari tag és hallgató ezt a hangversenyt.