Megrázó témáról, szépkorúak gondozásáról, leépülésének elfogadásáról szórakoztatóan

Kálloy Molnár Péter rendező a keserves bohózatról elmondta, hogy olyan nehézségekről szól, amikről fontos többet tudni, mert a demencia szinte minden családot érint. „Fontos témát vitatunk meg a nézőkkel, mégis kellemesen szórakoztató a főszereplő figurája, ami lazítja a komolyságot. Ez a fajta kettősség adja feladatunk szépségét és rejti üzenetét" – fogalmazott, és hozzátette: a főszereplő szemüvegén keresztül látja a közönség a történéseket, hiszen ő az, aki ebben a darabban különösen lát, időnként összekever helyszíneket, embereket, ami sok félreértést, galibát okoz a családjának, a lányának. Így az emberi kapcsolatok feszültségét tudja jól megmutatni a darab. 

– Ha a családtagok megfelelő toleranciával tudják elfogadni a szellemi leépülést, akkor is megterhelő az számukra. Magukkal is foglalkozniuk kell, hogy el tudják viselni az idős rokon ápolásának lelki terhét, amihez családi összefogás, összehangoltság, szervezettség kell, és lemondásokkal jár – hangsúlyozta a főszerepet játszó Rupnik Károly. Úgy véli, a darab színes érzelmi skálán mozog, tragikus, szürreális és mellbevágóan érzelmes, emiatt komoly feladat a színésznek. 

– Az apa figurája tíz évvel idősebb, mint én, ráadásul én nagyon energikus személyiség vagyok, ám ehhez a szerephez ebből jócskán lejjebb kell vennem. Csöndesebbnek kell lennem, és még keresem a bizonytalanság megnyilvánulásait, hogy hogyan tudom megmutatni, elveszítettem a fonalat, milyen módon tudom arcjátékkal, töprengéssel, tépelődéssel kimutatni, hogy keresem a gondolatokat – vallotta be a színész, akit az a mérhetetlen szeretet, alázat fogott meg a történetben, ami ugyan alárendeltté tehet egy hozzátartozót, de ami határtalan áldozathozatal is egyben. Sok családtag így válik ápolójává például egy apának, akár azon az áron is, hogy fel kell áldoznia a magánéletét, a pénzkereseti lehetőségét.

A címszereplő lányát Palásthy Bea alakítja, szerinte nagyon kell majd figyelnie a nézőnek, mert ismétlődnek jelenetek és emlékfoszlányok a főszereplő demenciája miatt. Azt látja, hogy ennek az állapotnak egyre nehezebb a családban az ellátása. A világjárvány időszaka alatt idősek otthonában segített, ahol sok mindent látott, s most jól jön neki ez a tapasztalat. Hangsúlyozta: az időskori demenciáról beszélni kell, nincs mit letagadniuk, szégyellniük sem az időseknek, sem az őket vigyázó, szerető rokonságnak. Tudni kell felismerni, mikor kell segítséget kérni!