2022.11.10. 08:00
A tehetségek köztünk élnek
Csendes, szerény. A rohanó hétköznapok szürke eminenciása ő, halk szavú, szorgalmas, átlagos diáklány. Első látásra. Aztán, ha beszélgetni kezdünk vele, pillanatok tört része alatt változik meg a véleményünk: a csendesből őrjöngő, a szerényből kiabáló, az átlagosból elütően más lesz. A felszín tehetséget takar.
Vadász Lili a pápai Acsády szakképző 11. osztályos tanulója. Eleddig csak ,,fiókíró”, de kezdi szárnyait próbálgatni, magát megrázva kitárulkozni, hogy tehetségét más is megismerhesse. Régóta ír. Mindent. Mindenről és mindenkiről. Aztán már csak magáról. Az érzéseiről. A benne tomboló boldogságkereső kamasz gondolatairól.
Forrás: olvasó
Mélyre szántó, veretes dolgokról. Szerelemről, boldogságról, vágyról, elmúlásról. Profikat meghazudtoló módon. Szabad verseket ír. Szabadon. Szülei és tanárai büszkeségére. Kortársai csodálatára. Leírja, kiírja magából azt, ami a mai fiatalokat foglalkoztatja, nyomasztja. Sorsközösséget vállal az ördöggel is, ha kell, de az áhított boldogságot mindenképp meg akarja kapni. Még csak úton van, de verseit olvasva bizton célba ér.
Mert aki érzékeny, figyelmes, mindemellett még stílusosan is tud írni, arra komoly karrier vár a tollforgatók világában.
Czobor Andrea
