Kálnay Adélnak két kötete is megjelent nemrég

A településhez három évtizede kötődő, nyarait ottani házában töltő szerző vallotta, hogy az Ami marad című verseskötet és a Tündérhajszál című mesekönyv egy időben való megjelenése ritka, szerencsés dolog, termékeny évet jelez. Főként, hogy néhány hónapon belül újabb kötete jelenik meg.

– A mesekönyv foglalkoztató kötet is egyben. Korábban általános iskolában tanítottam közel negyven évig. Tapasztaltam, hogy a gyerekek mennyit bajlódnak a szövegértéssel. Sok kudarc éri őket a hosszú szövegek meg nem értése miatt, ezért én már korábban is rövid, könnyen érthető meséket írtam nekik a körülöttünk levő világról. Hegymagas és az itt élők is szerepelnek a történetekben, amelyeket játékos faladatok követnek, hogy sikerélményhez jussanak. Ezt tapasztaltam is, amikor tanítottam, így ezek a mesék kerültek a kötetbe. A könyv egy dunaújvárosi iskolában már ajánlott olvasmány, a gyerekek a pedagógussal együtt dolgozzák fel. Teljesítménykényszertől mentes, szülővel, nagyszülővel együtt olvasható az alsó tagozatos diákoknak szóló könyv, amely évtizedek múltán akár szép emlék lehet a családnak – mondta az írónő, aki a napokban irodalmi táborban is megismerteti a könyvet a kisdiákokkal.

Beszélt a szülők felelősségéről is, ami a gyerekeket olvasó felnőttekké nevelését illeti. Úgy vélte, nem tudhatjuk, hogy a mai gyerekek hol hasznosíthatják majd mindazt, ami esetleg a felnőttek korosztályát ma irritálja. Az író–olvasó találkozó résztvevői megismerhették a szerző Ami marad című verseskötetét és annak születési körülményeit is.

Kálnay Adél vallotta, hogy nem tartja magát költőnek, csak érzékeny embernek. Vannak érzései, amelyeket másképp nem tud átadni, csak versben. A kötet címadó versét édesanyja halálát követően írta. Azzal a tavalyi balatonfüredi Salvatore Quasimodo-költőverseny fődíját nyerte el, és amint ott is elhangzott, arról az érzésről szól, amelyet szinte mindannyian átélünk. A versenyen korábban két költeménye különdíjat érdemelt ki. A kötet azonban tartalmaz a személyes vallomások mellett az emberi sorsokra rávilágító, vidámabb, de öregedésről szóló, helyi élmények ihlette és szerelmes verseket egyaránt.