2021.02.21. 07:00
Egy család versenyfutása az idővel: küzdelem egy kisfiúért
Apuka, sajnos leukémiás a kisfia! Hallotta az orvost, de úgy érezte, mindez valahonnan távolról jön, nem valóság, csak egy rossz álom, ami nem velük történik meg, és elsőre nem tudta felfogni a kegyetlen valóságot.
– Tulajdonképpen azóta sem, de onnantól mintha egy másik világban élnénk, egy pillanat alatt kettétört szép kis családunk élete, kórházban, meg szülői szálláson élünk, de ennek a lehetőségnek is nagyon örülünk. Minden percben küzdünk a kisfiunkért és reménykedünk – mondta Horváth László, aki végső elkeseredésében beszélt helyzetükről a nyilvánosságnak. A kisfiú csontvelő-átültetése után a fedél nélkül maradt család helyzetének megoldására ugyanis csak segítséggel, összefogással van esély.
– Nagyon boldogan éltünk Melindával, a feleségemmel és négy kisgyermekünkkel Várpalotán. Anyagi helyzetünk sosem volt rózsás, de amire szükség volt, előteremtettük, csak magunkra támaszkodhattunk, mindig is egyszerű, tisztességes és családcentrikus szülők voltunk – kezdte László.
A fiatalember elmondta, mivel saját lakást nem tudtak előteremteni, egy szép albérletben éltek, ő egy gyárban dolgozott, a párja pedig otthon volt a legkisebbel. Úgy fogalmazott, szépen éltek, a gyerekeknek erejükhöz képest mindent megadtak, aztán tavaly ősszel egy napon belázasodott négy és fél éves kisfiuk, Brájen. Azonnal orvoshoz vitték, ahol elsőre megfázást állapítottak meg, és a fiú lázcsillapítót kapott. Amíg az orvosságot szedte, elmúlt a láza, de utána visszatért ismét.
– Tavaly egy szeptemberi napon, késő este 11 körül az történt, hogy rázta a hideg a gyermeket, verte a víz, fájt a füle, miközben hófehér volt a teste. Nagyon megijedtünk, a kisfiút az egyik barátommal, autóval elvittük egy kórházba, a feleségem pedig otthon maradt a többiekkel. A kórházban még éjszaka megvizsgálták a fülét, de nem találtak semmi problémát vele – idézte az előzményeket az apa.
Könnyeivel küszködve folytatta, vért is vettek a gyermektől, majd miután kiderült a betegsége, az orvos közölte vele, hogy a kisfiúnak vérrákja van. László úgy fogalmazott, elsötétült előtte minden, úgy emlékszik, elájult akkor, nem tudta felfogni a szörnyű hírt, hiszen neki és feleségének a legnagyobb kincs az életben a család, a gyermekeik, és most az egyik kisfiút támadta meg a súlyos betegség. Brájent azonnal Budapestre egy gyermekklinikára szállították, az apa vele mehetett. László közben telefonon közölte feleségével a szörnyű hírt, aki otthon volt a néhány hetes kisbabával, meg a másik két gyermekkel, az asszony azonnal sokkot kapott a hír hallatán. Útközben a kisfiú kérdezgette az édesapját, hogy mi a baj, miért kell még éjszaka Budapestre mennie, mire az apa minden erejét összeszedve nyugtatni próbálta, hogy nem lesz semmi baj, minden jóra fordul, meglátja.
Aztán Budapesten két héten át újabb vizsgálatok következtek, így altatásban csontvelővizsgálat is történt, és sajnos az eredmények megerősítették, hogy a kisfiú valóban vérrákos, illetve leukémiás, és annak is az egyik súlyosabb változata támadta meg. Az apa első perctől kezdve gyermeke mellett maradhatott a klinikán, kapott egy ágyat a kisfiú mellett, ott aludt, és egész nap vele volt, fogta a kezét, biztatta, sokat beszélgetett vele. Másfél hónap telt el kezelésekkel, miközben a család másik fele otthon volt, és nem találkozhattak egymással, igaz, nem is lehetett, mert közben berobbant a koronavírus második hulláma. A kisfiú folyamatosan kérdezte az édesapját, hogy mi történik vele, miért van kórházban. Ő őszintén elmondta neki, hogy beteg, de azért van itt, hogy meggyógyuljon, és minden jóra fordul. Erre a gyermek megnyugodott, beletörődött, elfogadta a helyzetét.
Az apa és az egész család, hívő emberek lévén, imádkozott érte, és László úgy fogalmazott, Istenből, a hitükből merítenek ma is erőt, és a kisfiúnak a kórházban is gyakran olvas fel a Bibliából. A fiatalember számára azt is nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy látta a klinikán a többi beteg kisgyermeket, illetve a kezelések hatásait, amit nem tud szavakba önteni. Sajnos az elengedhetetlen kezelések Brájennél is mellékhatásokkal jártak, a fájdalmas részletekről az apa nem beszélt, de úgy mondta, a kisfia egy igazi hős! Nagyon büszke rá, és közben minden pillanatban úgy érzi, megszakad a szíve a gyermekéért, de tudja, ezt nem szabad kimutatnia, erősnek kell maradnia, ezt kell mutatni előtte a gyógyulás érdekében, amiben az egész család hisz.
– Ez kőkemény, szörnyű kihívás egy szülő számára, amit senkinek nem kívánok az életben, csak a hasonló helyzetbe került apák és anyák érezhetik át igazán – mondta továbbra is könnyeivel küszködve László. A beszélgetésünk alatt egyébként többször is hosszú csönd lett hirtelen, mert elcsuklott a hangja.
Aztán egy hónap múlva közölték a szülőkkel, a kisfiúnak csontvelő-átültetésre lesz szüksége. Azonnal a donorok felkutatásába kezdtek az orvosok, és megvizsgálták a családot.
Kiderült, a kisfiú nyolcéves kislánytestvére alkalmas erre, ő lehet a donor. A transzplantációra márciusban kerülhet sor. Az orvosok azt is elmondták, a műtét után néhány hét múlva csak úgy tudják kiengedni a kisfiút a kórházból, ha lesz steril szobája.
Az ember úgy gondolná, László már nem tudja fokozni azt a sok borzalmat és nehézséget, ami történt velük, de sajnos nem így történt. Ő a kisfiával van a kórházban az első perctől kezdve, így most nem tud dolgozni, nincs fizetése, fel kellett adni az albérletet. A felesége a két kisebb gyermekkel, a csecsemővel és a nyolcéves kislánnyal Budapestre költözött a klinikai baba-mama szállásra, ahol a 14 éves fiuk már nem fért el, így felváltva rokonoknál lakik. A kis szállásra néha, rövid időre, a kemoterápiák után a kisfiú is kimehet, így találkozhat kicsit a testvéreivel. Amint kis hőemelkedése van, azonnal vissza kell vinni a kórházba, ahol most is van. Karácsony másnapján is rosszul lett, akkor is indulni kellett vele vissza, nemrég az is megtörtént, hogy újra kellett éleszteni.
– Egyik pillanatról a másikra tört ketté, hullott szét a családunk élete, korábban szépen éltünk, de most kilátástalannak tűnik – mondta hangjában végtelen szomorúsággal László. Egyetlen választás maradt, életükre csak az adhatna megoldást, ha valahogyan hozzájuthatnának egy apró, másfél szobás – akár szociális – lakáshoz, és a fél szobát sterilre alakíthatnák ki a kisfiúnak, hogy haza tudják hozni a műtét után.
Az apa úgy fogalmazott, teljesen kétségbeestek, szégyelli mostani anyagi helyzetüket, a családi pótlékból élnek, de ősztől nem volt más megoldás, a szülőknek a súlyosan beteg kisfiú, illetve a többi gyermek mellett kellett maradniuk. Most nincs más lehetőségük, az emberek segítségében, az összefogásban bíznak, egyébként nem tudják hova vinni a kisfiút a transzplantáció után, és végül az egész család földönfutó lehet.
Így segíthet
Aki segíteni szeretne a családnak, megteheti az édesanya számláján keresztül. Horváth Lászlóné 11773487-00423157 OTP Bank