„Az a csoda, amit a kézilabda adott Veszprémnek, a jégkoronggal is megtörténhet”

Milyen indíttatásból, mióta foglalkozol a jégkoronggal? Hol kezdted?

Erdélyben, a Csíkszeredai Sportklubnál kezdtem első osztályos koromban. Az első iskolai napon bejött Mezey Imre testnevelő tanár és hokiedző az osztályba, megkért, hogy álljunk fel, megnézett néhányunkat magának, és azt kérdezte, ki szeretne jégkorongozni. Ketten jelentkeztünk. Délben, mikor hazaértem az iskolából, a szüleim alig várták, hogy megtudják, milyen volt az első iskolai nap. Én erre azt feleltem: „Nem rossz, beiratkoztam hokira”. Ebből az látszik, hogy életre szóló jó döntést lehet hozni hétévesen is. Bízni kell a gyerekekben.

Milyen sikereket értél el a klubbal?

A Csíkszeredai Sportklub korosztályos gyerek- és serdülőcsapataiban számolatlanul nyertük a román bajnokságokat. Évente jártunk magyarországi versenyekre, kitűnő meccseket játszottunk többek között az Alba Volán Fehérvár AV19 korosztályos csapatával. Később részt vettem a román válogatott színeiben az U18-as divízió 2-es világbajnokságon, ahol ezüstérmesek lettünk, majd két egymás utáni évben az U20-as vébén, ahonnan egy bronz-, illetve egy aranyéremmel tértünk haza.

Úgy 12 évesen már tudtam, hogy hokiedző leszek. Meg is beszéltem ezt a szüleimmel, mire apám azt mondta, hogy akkor nem elég csak ütni a korongot, kezdjek el edzőként gondolkodni, jegyzetelni, elemezni.

Mindig kitűnő edzőim voltak (a válogatott felkészülését is kanadai trénerek irányították), volt kitől jegyzetelni, tanulni. Döntésemet, hogy abbahagyom az aktív jégkorongozást és felvételizek a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Testnevelési Karára, megkönnyítette, hogy gazdaságilag megromlottak a sport körüli viszonyok. Szponzorok és edzők jöttek-mentek, jó nevű jégkorongozók keresték a kenyerüket például taxizással.

Kolozsvár kitűnő hely egy egyetemistának, de egy hokisnak sivatag: nincs jégpálya.

Szerencsére imádom a focit, így az egyetemi évek alatt egy helyi magánklubnál helyezkedtem el mint segédedző, megszereztem az UEFA C-licences edzői képesítést. A sikeres egyetemi záróvizsga után a Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál dolgoztam, és párhuzamosan tanítottam általános iskolában is. Innen jöttem Veszprémbe.

Ahol a Veszprémi Jéglovagok edzője lettél. Mióta?

Ez év őszétől vagyok Veszprémben, a Dózsa iskolában kaptam állást testnevelő tanárként. Tarcsi András barátom, aki Győrben edző, hívta fel a figyelmemet Veszprémre, és be kell valljam, ahogy utánanéztem, éreztem, része kell legyek ennek a szép történetnek. Azzal ugyanis, hogy egy lelkes kis csapat Németh Balázzsal (a Veszprém Fiatal Sportolóiért Közhasznú Alapítvány vezetője – a szerk.) az élen itt jégpályát épít,

elkezdődhet az a csoda, amit a veszprémieknek a kézilabda adott, és amit Csíkszereda vagy Székesfehérvár megismert a jégkorong által.

Milyen korosztályokkal foglalkozol?

U8, U10 és U12.

Hogyan zajlanak az edzések? Hol tudtok edzeni, amíg nincs jégcsarnok?

Fehérváron és Várpalotán vannak a jégedzések, a száraz edzéseket kint a szabadban szoktuk tartani, leginkább a Simonyi iskola mögötti szabadtéri pályán.

A járványhelyzet milyen hatással volt a foglalkozásokra?

Nem tudtuk a tornatermeket használni, ezért kerültünk ki a szabadba, ott viszont előfordult, hogy az időjárás miatt nem tudtunk edzést tartani napokig.

Mit adhat a gyerekeknek a jégkorong mint sportág?

Általában a megfelelő irányítással végzett sport alkalmas az egészséges állóképesség, a kitartás, a győzni akarás, a „sohasem adom fel” típusú egyéniség fejlesztésére.

Hogy mit adhat speciálisan a jégkorong egy gyerek számára? Rendkívüli módon fejleszti az egyéni készségeket: az egyensúlyérzéket, akár a szertorna; a gyors reakcióképességet, akár egy Formula-1-es pilótánál; egyszerre több pontra figyelni és kontrollálni, mint egy lovas íjász, száguldásból célba lőni. Bizonyos szintű agykontroll is szükséges, hiszen rendkívül kevés idő alatt a cserepadon ki kell pihenje, elemezze, újra feltöltse magát.

Mindaz, amit a csapatjátékok általában fejlesztenek, a jégkorongban hatványozottan érvényesül. Kevés az a csapatsport, amelyben ilyen magas szintű az egymásra való utaltság, ezért az öltözőnek is jelentős a nevelőereje.

Itt mindenkire szükség van, a kicsi gyorsra ugyanúgy, mint a nagy erősre.

Mindenkinek éreznie kell a rá háruló felelősséget, és megtanulni viselni annak minden terhét, valóban „jéglovagokként” viselkedni. Itt nincs apa, anya, aki helyetted megoldja a szorongatott helyzetet, csak a társad, csak a csapat.

Ha bajban vagy, egy emberként ugrik be a csapat a jégre, hogy megvédjen. Idővel mindenki megtanulja elfogadni és tisztelni a másik munkáját, amikor együtt örülünk vagy bánkódunk.

Még az is lehet, hogy az itt tanult tiszteletből jut anyunak és apunak is odahaza.

Milyen sikereket érhet el egy olyan város jégkorongcsapata, ahol nem igazán van hagyománya ennek a sportnak?

Ezt a kérdést én is feltettem magamnak, mielőtt idejöttem volna. Azt tapasztalom, hogy meglepően jó kezek ringatják a veszprémi jégkorong bölcsőjét. Itt Máhl Krisztiánék (a Veszprémi Jégsport Egyesület elnöke – a szerk.) profi munkát végeztek, nagyon jó a gyerekek erőnléti felkészítése, ebből a szempontból felvesszük a versenyt bárkivel. Természetesen a rendszeres jégedzés beindulásával látványos fejlődésre számítok, ügyesek a gyerekek nagyon, és hamarosan megmutatjuk, „hol terem a magyar vitéz”. A felmérő mérkőzéseinken jól szerepelünk már most is, nagyon biztató a gyerekek teljesítménye, szeretném, hogy hamarosan minél több gyerek jelentkezzen, mert még utolérhetik a már játszó korosztályukat.

A jégpálya elkészültével azonban nagyobb fejlődési sebességre fogunk váltani, jobban be fogunk kapcsolódni az ország jégkorong-vérkeringésébe, rendezhetünk hazai versenyeket, amiket láthatnak szülők, nagyszülők, iskolatársak, barátok, drukkolhatnak a csapatnak.

Székelyföldön felejthetetlen hangulatú turnék vannak, zsíros kenyér és forró tea a gyerekeknek, forralt bor és sült kolbász a felnőtteknek, és jégkorong reggeltől estig. Megteremthetjük ennek a veszprémi változatát is.

Milyen pozitív hozadéka lehet Veszprém számára, ha beindul a jégkorongélet?

Mint sportág egy új színárnyalata már most a városnak; ne feledkezzünk meg a szülőkről, hihetetlen összetartó közösségnek látom őket. Valahogy hasonló tisztelet illeti meg őket, mint a felfedezőket, mert ez az éppen kialakulóban levő jégkorongközösség a befektetőkkel és a szülőkkel együtt fedezi fel Veszprém számára ezt a sportot, nem kevés áldozattal.

A jégpálya átadásával új, kellemes mozgási lehetőség nyílik a veszprémiek számára, hiszen lesz korcsolyaoktatás és közkorcsolyázás a nagyközönségnek is,

ez székelyül úgy hangzik, hogy „lekorcsolyáztatjuk a veszprémi csajokról a cellulitist”.

Azonban eddig kiaknázatlan lehetőségek nyílhatnak például a turizmusban. Tudjuk, hogy a jégkorongban és általában a jeges sportokban nyáron sem szűnik meg teljesen a munka, a felkészülés. Nagyon elképzelhetőnek találom, hogy ukrán, orosz, finn klubok és válogatott csapatok itt töltsék a nyári felkészülési hónapjukat, egy olyan városban, ahol a jégpálya és a Balaton között csupán percekben mérhető a távolság, kihasználva ennek minden előnyét.

Kapcsolódó írásunk: