Vannak fecskék, akik készülhetnek a nagy útra

Az elmúlt hét egy klasszikus katasztrófafilm forgatókönyvét tárta elénk, amelynek alapját a forróságból elementáris erővel ránk törő hideg és a napokon át zuhogó eső adta, főszereplői pedig a fecskék és a segítő szándékú emberek voltak. A történet napokkal a rossz idő előtt kezdődött, már akkor nagy csapatokba verődtek a madarak és láthatóan idegesen köröztek a víz, a talaj közelében, egyre mélyebben. Lehet, hogy érezték a közelgő bajt. Ami aztán megérkezett és szedte áldozatait. Szombaton még dideregve, összebújva kapaszkodtak eresz alatt, ablakpárkányon, csoportosultak úton, árokszélen, aztán másnapra a szél elálltával jött a csend. A pusztulás döbbenetes csendje, fecsketetemek sokaságával. Úgy tűnt, senki nem élte túl a hideg napokat. Aztán kisütött a nap, jött a felmelegedés, és bár jócskán megfogyatkozva, de megjelentek az égen a kis villás farkú kedvencek. Túlélők. Ők készülhetnek a nagy útra.