Érsebész gyógyászati és főként művészeti szempontú kötete az emberi lábról

Az érsebész (mintegy ötezer önálló műtétet végzett) neves író is, monográfiát írt irodalmunk immár klasszikus szerzőiről, a Balatonszepezdhez, illetve Füredhez kötődő Ber­tha Bulcsuról és Gyurkovics Tiborról. Riportjait, publicisztikáit kötetekben is kiadták. Számos kiadványt szerkesztett. 

A kötet hemzseg az érdekességektől. Merész becslések szerint egy nő lába életében átlagosan több mint 270 milliószor éri a földet. Szemlátomást különbözött Marilyn Monroe, Charlie Chaplin és John Wayne járása. Példákat találunk a mozgáskultúráról, a fejlődési rendellenességekről, a lábbeszédről. Mindezek visszanyúlnak a görög mitológiába. 
– Igen, talán a kelleténél több minden is eszembe jut a lábról. Több évtizeden át vizsgáltuk, operáltuk kollégáimmal a lábakat, s talán nem volt két egyforma vizsgálat és műtét sem. A mitológiába való kalandozás pedig a kutatómunka egyik gyönyörűsége volt! 
A lábmosás, a láb megkenése olajjal apropóján kitér Zeffirelli Napfivér, Holdnővér című olasz–angol filmjére. A rendező Szent Ferenc életét dolgozta fel. A kereszténység szerepet játszott ezekben a szokásokban? Mit tulajdonítottak neki? 
– Amikor elhatároztam, hogy összegereblyézek sok-sok érdekességet a lábról, éppen a Zeffirelli-film azon jelenete fogott meg, melyben a pápa letérdepel, és megcsókolja Francesco lábát. Úgy gondoltam akkor, hogy ez a felfoghatatlan szentség kell, hogy a kötetet megindítsa, s az a kegyetlen momentum, melyben Judit, egy csinos nő egy levágott férfifejen tapos Giorgione képén. Ez a másik végpont, amely záróképe lehet a változatos lábvonulatnak. Maga a lábmosás, a láb megkenése olajjal több helyen is szerepel a Bibliában. Azokban az időkben bevett szokás volt, hogy a távolról érkezőt abban a kegyben részesítsék, hogy lemossák a lábát, tehát ez nemcsak keresztény vonás volt, hanem ott találjuk Odüsszeusz hazatérése kapcsán is. 
A rendellenességeket (törpe növésű, háromlábú embereket) is történelmi áttekintésekben, vonulatokban mutatja be. Melyek voltak a legrelevánsabbak? 
– A legkirívóbb a kínai nők lábának megnyomorítása. Abban a fejezetben utalok a csecsemők koponyájának az összenyomatására is. Ez legalább olyan szörnyű volt, mint a női lábak összezsugorítása, helyenként a lábtőcsontok eltörése annak érdekében, hogy tíz centiméternél nagyobb ne legyen a leendő felnövő nő lábfeje, mert az már nem szexuális! 
Átfogó művészettörténeti ívben a szépség is meghatározó a kötetben. Ugyanakkor a megdöbbentő bosszúk, a megaláztatások sem ritkák. 
– A szépség – akár festményeken, akár irodalmi művekben történő bemutatása – csakúgy jelen van a múltban, mint a gonoszság megjelenítése. Caravaggio számos alkotását említhetjük a durva emberi beavatkozások művészi megjelenítésének csúcspontjaként. A gyermekeket eltipró római katonák lába, a mészárlás képi prezentálása Rubens keze nyomán pedig legalább olyan esztétikai élményt nyújt, mint egy idilli jelenet. 
A Miért lettem orvos? című fejezetben a gyógyítás kultúrtörténetéről kapunk körképet. A szóban forgó kötetével párhuzamosan Érsebészeti staféta címmel is kiadott egy füzetet. Hol tartunk ma ezen a téren? 
– Azért tettem egy nagy ívű kultúrtörténeti ismertetést a gyógyításról, mert egész életemben ott lapult lelkemben a kérdés: „miért lettem orvos?; jó orvos voltam-e?; jól csináltam-e mindazt, amire nagyon régen felesküdtem?” Az Érsebészeti stafétában szakmám, az érsebészet leg­gyakoribb kórképeivel kívánok behatóan foglalkozni (vissz­érbetegség, visszérgyulladás, mélyvénás trombózis, tüdőembólia, lábszárfekély, érszűkület, amputáció, nehezen gyógyuló sebek). Szerettem volna a háziorvos kollégáknak is egy kis segítséggel szolgálni, hogy ezekben a kórképekben biztosabban nyúljanak egy-két gyógyítási lehetőséghez, mivel ők találkoznak legelőször a panaszaival jelentkező beteggel. Egy stafétát is kínálok kezdő, még el nem kötelezett kollégáknak, hogy ha megtetszik mindaz, amit ott látnak, olvasnak, válasszák ezt a nem kis kihívásokkal tarkított, de gyönyörűséges pályát! 
Ön nem hazudtolja meg írói mivoltát, hiszen számos irodalmi idézetet használ. Például Nagy Lászlótól, Gyurkovics Tibortól, Juhász Gyulától, Pilinszky Jánostól, Homé­rosztól, Albert Schweitzertől. Bámulatos a tárlatnyi színes, képi illusztráció. Többek között Klimt, Raffaello, Munch, Rubens, Velázquez, Botticelli reprodukciói sorakoznak előttünk. 
– 2020 őszén kopogtattam be a Medicina Kiadó igazgatónőjéhez a furcsa ötletemmel. Meglepetésemre értő és támogató fülekre találtam. Búcsúzóul annyit bízott rám, hogy minél több színes festmény legyen benne. Talán a kis album teljesítette ebbéli küldetését is!