Könyvek által a világ

Június 24.

Könyvbemutatóim voltak a napokban, mindjárt kettő is. Mivel ezt megelőzően meg egy sem, változás történt. A Föld persze forog tovább, kissé lapos és banán alakú, de minden apró átrendeződés hatással van rá, a kimondott és a leírt szavak pedig körülöttünk keringenek a világegyetemben. A konkrét események két gyönyörű helyszínen zajlottak, Veszprémben és Káptalantótiban, csodás díszletekben, remek zenével, az olvasók szeretetétől és megtisztelő bizalmától övezve. Köszönet érte. Köszönet továbbá a Naplónak és a Szabad Földnek, a Művészetek Házának, valamint mindenkinek, aki valamilyen módon részt vett a produkcióban. Felkészül Keszthely és Köveskál.

Június 25.

Ezt az én Garázsmenet című könyvecskémet, ami egy hetente megjelenő írásokból novellákká változó, majd regénnyé terebélyesedő történetet zár magába, valószínűleg soha sehol nem fogják betiltani. Főhősöm, Géza a buszvezető nem veszélyes. Nem mintha hiányozna ez a gesztus, csupán onnan jutott eszembe, hogy közben egy Betiltott könyvek című kötetet is lapozgatok, botrányos, hírhedt, forradalmi vagy éppen provokatív könyvekről. A gyűjtemény egyes darabjairól tudtam, hogy a maguk korában, sőt néha később is, vihart kavartak, másokról nem gondoltam volna. Könyveket betiltani (vagy enyhébb esetekben a hozzáférést megnehezíteni) általában diktatúrákban és/vagy kőkemény vallási struktúrákban volt szokás, az indokok pedig számosak lehetnek. Egyházi és politikai vezetők, dogmák kifigurázása, egyértelmű áthallások, túlfűtött, pornográfiába hajló szexualitás, erőszak, feszt káromkodó szereplők, kendőzetlen stílus. A betiltott könyvek amint az kronológiailag várható volt, Boccaccio Dekameronjával kezdődik, majd azonnal Chaucer fő művével, a Canterbury mesékkel folytatódik. A Dekameron a katolikus egyháznál verte ki a biztosítékot, a Canterbury mesék viszont érdekes módon simán átment a szűrőn, azzal évszázadokkal később lett baj, méghozzá Amerikában. Az 1873-as Comstock-törvény következtében, amelyet Anthony Comstock postafőnök javaslatára fogadtak el, az amerikai posta kizárólag cenzúrázott verziót vett át a könyvből egészen a 20. század elejéig. Az is érdekes még, hogy néhány évvel később Amerikában a Dekameronba is belekötöttek, több államban betiltották és az ellenálló könyvkereskedőket is folyamatosan zaklatták az “illetlen szövegek” miatt. Az viszont egyáltalán nem meglepő, hogy Pasolini filmeket készített a művekből, sőt, hozzájuk csapta Az Ezeregyéjszaka virágait, így állt össze az élet trilógiája néven ismert ciklus. A betiltott könyvek és szerzők listája egyébként felettébb impozáns és változatos. A teljesség igénye nélkül: a Grimm-fivérek, Flaubert, Darwin, Hemingway, Remarque, Henry Miller, Steinbeck, Anne Frank, Vonnegut vagy éppen Szolzsenyicin. A módszerek és a bánásmód persze finomodtak az évszázadok alatt, máglyahaláltól már nem kell tartania a magáról megfeledkező szerzőnek, ma inkább az megy, hogy amennyiben nem vagy elég progresszív, beindul a verbális agresszió. A legkalandosabb sorsú könyvek egyike minden kétséget kizáróan Mark Twain egyik halhatatlan remekműve, a Huckleberry Finn kalandjai. Megjelenése után azonnal munkához látott a cenzúra, amire az író így reagált: “Huckot száműzték a könyvtáraikból, mint nyomortanyákra való szemetet”. Ez 25 ezer eladott példányt jelent a számunkra. Naná, a tiltott gyümölcs semmihez sem hasonlítható íze. Aztán némi nyugalom következett, mígnem 2011-ben egy alabamai egyetemi tanár a regényben kétszáztizenháromszor szereplő néger szót lecserélte szolgára. Tiszta szerencse, hogy nem mindjárt afroamerikaira, de így is harcolt egy nagyot a rasszizmus ellen. Beteg dolog, kinevethetjük, de nem árt résen lenni. Bármikor bárkire rákerülhet a sor. Most, hogy így végiggondolom, még Gézára is, ha nem mutatkozik elég haladónak ebben a szép, új világban. Apropó, Aldous Huxley Szép új világ című, a technológia által vezérelt jövőbe vetett utópisztikus reményeket támadó regényét az írek tiltották be, alighanem súlyos szövegértési problémák miatt. Aztán a könyv jóslatainak egy jelentős része valóra vált és mostanság aktuálisabb, mint valaha.