Hűségtorony – a legismertebb jelkép, ami csak egy a sok közül (képgaléria)

Az utóbbi várost igazán megismerni pár nap lényegében semmi, egy hét is kevés hozzá. Hetekkel korábban naponta figyeltük az időjárás-előrejelzést, sem nagy esőbe, viharba, sem rekkenő kánikulába nem szerettünk volna beleszaladni. Megúsztuk, a rövid kora nyári időszakot sikerült jól kifogni. Mint ahogy a szállást is Sopronban, gyönyörű kertvárosban, a Felső-Lővérekben, Sopronbánfalván (a város része) foglaltunk szállást, a Nándor-magaslat közelében. Innen aztán naponta lesétáltunk felfedező utunkra, bejárni, megtekinteni, megörökíteni képeken és emlékeinkben e fantasztikus város jellegzetességeit. Eltévedni kizárt, a Hűségtorony útbaigazít.

Kellemes sétával, az Erzsébet-kerten keresztül, két vasútvonalat átszelve jutottunk be délelőttönként Sopron szívébe. Ahogy a Kossuth Lajos utcán egyre beljebb haladtunk, úgy az időben is léptünk – egyre visszább, egyre régebbi korokba. Naponta elhaladtunk egy körforgalom közepén álló, 1915-ben állíttatott óratorony mellett, majd kis utcákon keresztül érkeztünk meg a lényegében patkó alakban fekvő történelmi városmagba. Annak, aki szívesen vágyik vissza évszázadok múltjába, megcsodálni azok építészeti remekeit, műemlékeit, és még a történelem is behatóbban érdekli, javasoljuk, a Széchenyi téren pihenjen egyet, s onnan induljon felfedező körútra. A Petőfi tér–Színház utca–Ógabona tér–Várkerület körútszerűen övezi a gótika és a reneszánsz, na meg a barokk, a rokokó kincseit. Ezen a patkó alakú útvonalon belül érdemes végigjárni, megtekinteni, megismerni mindent, majd délután visszatérni a Széchenyi térre.

A patkó alakú kör a Sopron belvárosát övező forgalmas út rengeteg üzlettel, vendéglátó hellyel. Jellemzően, de nem kizárólag ezen belül találjuk a város igazi szívét-lelkét. Az egykori városfalakon belüli Belváros lényegében műemléki értékekben kivételesen gazdag, ódon utcák-terek szövevénye – előfordul, hogy beugrik a „jártunk már itt” érzése, de kiderül, nem, az az utcácska egy másik, csak szintén hasonló korú házak között vezet. A zegzugus utcák végeredményben előbb-utóbb Sopron jelképéhez, a híres toronyhoz vezetnek, mely magassága révén bárhonnan jól látható, s melynek négy neve is ismert – tűztorony, várostorony, vigyázótorony, hűségtorony. Az utóbbi némi magyarázatra szorul, de aki Sopron nevéhez a „hűség városa” címet kapcsolja, neki nem. Mindenesetre a név arra utal, hogy Sopron és környéke lakói egy 1921-es népszavazáson kinyilvánították, hogy Magyarország polgárai akarnak maradni. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a trianoni békeszerződést módosították, az itt álló Hűség kaput ennek emlékére alakították ki. Illik szólni a torony eredetéről. Alapjai a római korba, építésének kezdete az Árpád-korba nyúlik vissza, felsőbb része már a reneszánsz, illetve a barokk korban készült el, órája a XVII. századból való. A közelben megpillantjuk a középkori város erődítési rendszerének részleteit, az egykori kapuk emlékét, illetve egy, a középkorra jellemző, fűrészfogas beépítésű utcát, ennek célja a megfelelő védelmi rendszer biztosítása volt.

Írásunk terjedelme kevés ahhoz, hogy valamennyi nevezetességet, történelmi vagy műemléket felsoroljunk, ez lehetetlen, de a XIII. századi Szent Jakab-kápolna, a Bencés, más néven Kecske-templom és kolostor, a Domonkos templom és kolostor, az evangélikus, a karmelita, a Mária Magdolna, az Orsolya, a Szent György, a Szent János, a Szentlélek és a Szent Mihály templom felkeresésre, megtekintésre érdemes.

A belvárost járva az egyházi értékek mellett az építészeti kincseket is nézzük végig nyitott szemmel, felejthetetlen élményekkel gazdagít. Sok-sok évszázad emlékei közt kalandozunk, egy-egy nyitott kapualjba besétálva megpihenünk gótikus, reneszánsz ülőfülkéken, bepillantunk a korabeli hangulatú udvarokba, felnézve sok emelet magasságába. Nagyrészt ma is lakóházak ezek, csak irigyelni lehet azokat az embereket, akik itt élnek. Számtalan múzeumba térhetünk be, gyűjteményeket tekinthetünk meg, mindenhol mindenről részletes bemutatást, eligazítást, dokumentumokat kapunk. A patkó alakú körút keleti ágára térve pedig valóban a vendégek kiszolgálására berendezkedett, egészen más, nyüzsgő, nagyvilági városközpontban érezzük magunkat számtalan étteremmel, borozóval. Mindemellett rengeteg köztéri szobor, zöldterület gazdagítja a várost, várja a pihenésre vágyókat.

Ebéd után – amennyiben vágyunk rá – felfedezhetjük a természet szépségeit, érdemes felsétálni a Lővérekbe, megéri a fáradságot például a hasonló nevű magaslaton álló Károly-kilátóról lepillantani a városra. Lehetőség van megismerni a környék különösen gazdag élővilágát, számos védett növény- és állatfajt. Erre is lehetőséget nyújt Sopron, na meg arra is, hogy – akár vonattal – átruccanjunk a szomszédos országokba. Óránként indulnak vonatok Sopronkeresztúrra (Deutschkreutz), Bécsújhelyre (Wiener Neustadt), esetleg Bécsen keresztül átszállás nélkül Pozsonyba.

Bárhova is megyünk, a hűség városa estére mindig visszavár, viszont látni- és megismerni valókban olyannyira gazdag, hogy célzottan, előre tervezve induljunk útnak. Akár egy vagy két teljes héten át. Unatkozni nem fogunk, nem lehet. S egy jó tanács a végére: az Alpokalján járunk. Ne hagyjuk odahaza az esernyőket!