A Balaton másképp

Ahogy illik, először a „házigazda”, Czeglédy Ákos polgármester üdvözölte a kiállítókat és a megnyitó közönségét, majd egy másik múzsa képviselője, Udvari Csenge kapta meg a mikrofont, s szavalta, énekelte saját gitárkísérettel Hatos Fanni szabadversét, amely lényegében egy Paloznakhoz szóló vallomás.

A megnyitó harmadik megszólalója volt Kulcsár Ágnes céhmester, aki arról beszélt, hogy hat-hét éven át három-három kiállítást rendezhettek, idén viszont minden próbálkozásukat siker koronázta, lám a legutóbbi kamarakiállítás után Paloznakra is visszatérhettek egy csoportos kiállítással, amely a Balaton másképp címet viseli. Azért másképp, mert ezúttal nem szokványos tájképet, egyéni megközelítést vártak a kiírók. A Balaton egyébként minden pillanatban más, a tavat mint témakört választó művész is hiába festi látszólag mindig ugyanazt, két egyforma képet mégsem tud alkotni. Erre maga a céhmester is példa, aki azt mondja, új képet ritkán fest, viszont a már meglévőket rendre úgy átszabja, hogy a stílus marad ugyan, de senki sem ismerne rá az eredetire. Ugyanaz másként. Mindig ugyanaz a művek beérkezési gyorsasága is. Van, akitől úgy kell kiimádkozni a tényleges együttműködést, bár maga jelentkezett. Így azután a kiállításrendezés kis túlzással még a megnyitó első perceiben is tart, ami természetesen nem kisebbíti az élményt

A tárlatot Baky Péter Munkácsy-díjas festőművész ajánlott az érdeklődők figyelmébe. Hangsúlyozta, hogy a képzőművész-állapot sem könnyű műfaj, de milyen kiváló alkalom együtt lenni magukkal a művekkel; árad belőlük a jól végzett munka öröme, amitől a tárlatlátogatót is a jóllakottság érzése fogja el. Egy közösségbe kerülünk olyan alkotó emberekkel, akik élettere a Balaton, ám mindannyian másként látják, érzik a bennünket körülölelő világot. Érzéseiket képesek kifejezni és azokat másokkal is megosztani. Aki veszi a fáradságot és végigjárja a tárlatot, nem vonhatja ki magát a hatása alól, így vagy úgy, de gazdagítja az élmény, gyakori esetben az alkotó átrántja a másik világba. 

Mint mondta, van képzőművész, aki ugyanazokkal az eszközökkel képes megújulni, más mindig újat keres. Ezúttal a Veszprémi Művész Céh 24 tagja mutatja be saját balatoni világát. Ragyogó, élénk színekkel, mint a meghívó alapjának is választott Boda Balázs-kép, az Ünnep a tavon, briliáns akvarelltechnikával, mint Fekti Vera, vagy Veszeli Lajos, aki nem csak Baky Péter szerint tartozik Magyarország legjobb négy-öt akvarellfestője közé. Szabó Ágnes Erzsébet meghökkentően valódi Hal-dévérkeszegével, Wieloch-Varga Krystyna balatoni mikrovilágával, amit egy évig szőtt, Zongor Gábor balatoni homokórájával, B. Hegedűs Piros fekete-fehérben előadott Siren Song/Helka című alkotásával lepi meg a nézőt. Zámbó Attila képzőművész jóvoltából egy nagy horgász sem hiányzik a kiállításról, de le kell cövekelni Beretvás Csanád antikolt rézdrót plasztikái előtt is. 

A Veszprémi Művész Céh csoportos kiállítása július 28-ig látogatható Paloznakon, a Szent József Ház nyitvatartási idejében.