2024.06.04. 15:05
Józsa Károly: Június 4.
Józsa Károly 1977 óta Ajkán él. Első kötete, Otthontól Hazáig 2021-ben jelent meg, második kötete tavaly, Hulló őszi falevelek címmel. Ebben olvasható a Június 4. című verse. A nemzeti összetartozás napján ezt közöljük.
Június 4.
Gyászkeretes nap ez nekünk.
Szomorúan emlékezünk.
Zúg a harang, halljad világ:
Nincs többé Nagymagyarország!
Trianoni tragédia.
Miért hagytad Szűz Mária?
Nemzetünket szétszaggatták.
Megalázták, meggyalázták.
Áldott testét tépkedték szét,
Biztos halálát remélték.
Ám csalódott, ki ezt hitte,
Húsvét jött a nagypéntekre.
Sorsunk mindig sok vért kívánt.
Kül-ellent vagy belső viszályt.
Török döfte mohácsi kard,
De a nemzet élni akart.
Habsburg körme húsunkba vájt,
Négyszáz évig erősen fájt.
Szabadságharcunknak vége.
Bécs muszka cár hadját kérte.
Magyar kézből fegyver lehullt.
Dicső harcunk végleg kimúlt.
Világosi fegyverletét.
Majd szenvedett népünk ezért.
Fordult század huszadikra,
Nagy háborút világ vívta.
Értelmetlen öldöklés folyt.
Idegenben magyar harcolt.
Mivel vesztes oldalán állt,
Reá szörnyű büntetés várt.
Több mint száz esztendő eltelt.
Él a magyar, sírból felkelt.
Nemzetünk bár széttépkedték,
Nagypéntekre jő a húsvét.
Méretre bár kicsiny vagyunk,
Hitünk erős, megmaradunk.
Honfitársam! Bárhol is élsz,
Legyen erőd, mersz és remélsz.
Család vagyunk, egy a vérünk,
Sose feledd, erre kérünk.
Mértre bár kicsiny vagyunk,
Hitünk erős, megmaradunk.
Figyelj reám, még ez fontos.
Kimondott szó legyen pontos.
Összetartás hiány nálunk.
Cél egy legyen, ez az álmunk.
Vitatkozni persze szabad.
Legyen végül egy akarat!
