Indul a garázsmenet

Szombat 10-re beszéljük meg végül, de szokás szerint korábban indulok. Életkori sajátosság, vagy ilyesmi. Útközben megállok gyönyörködni. Nem a magyar Toszkánában, mert olyan nincs, hanem a Balaton-felvidék utánozhatatlan csodájában. Feljebb hangosítom picit az Igazi zöld és igazi kéket, éppen annyira, hogy ne vegyen el a látványból. Így jó az összhang, Hegyi Zoli énekel a Sexepillel 1988-ból.

– Vérmes reményeim vannak, de akkor sem lennék csalódott, ha a csoportból se jutnánk tovább. A németek eléggé kiemelkednek ebből a négyesből, de a másik három csapat között – annak ellenére, hogy a skótok beleszaladtak rögtön a késbe – nagy küzdelem várható – mondja egy slukkra Zoli. – Nagyon kevés elég az embereknek: egy-két győzelem, szerethető karakterek, egy szerethető mester, miközben tisztán előttem van az összes borzalmas emlékem a múltból. Rossi mester nemcsak nagyszerű szakember, hanem remek ember is. Az sem utolsó szempont, hogy jöttek az eredmények, ám nem lehet mindig nyerni. Boldog vagyok ettől a csapattól, nagy szurkolójuk vagyok, igazi fotelultra – folytatja.

Közben előveszem a nagy becsben tartott bakelit Sexepil lemezemet, hogy ugyan írja már alá 35 év után. A zenekarral 12 éve volt egy felejthetetlen visszatérés Hegyi Zoli 50 születésnapja kapcsán, adott néhány koncertet a legendás banda, de ennyi, Zolinak elég volt. Már csak kellemes emlék a ’80-as évek a Sexepillel? – kérdezem.

– Igen. Nagyon élveztem azt a mini turnét, amivel egy kicsit visszajöttünk. Nagyon szerettem azokat a koncerteket, de ennyi volt. Nem is tudom, hogy minek kellene történnie ahhoz, hogy még egyszer összeálljon ez a zenekar, bár ugye soha se mondd, hogy soha – mereng el a távolba pillantva. – Közben kis zenélgetések azért előfordultak másokkal, de az meg inkább a szabadidő kulturált eltöltéséről szólt, minthogy ebből bármiféle produkció is legyen. Néha az Európa Kiadóval is, hogyha a Menyhárt Jenőnek van jelentősebb évfordulója.

Szóba kerül aztán, hogy eléggé megterhelőek voltak az elmúlt évek a pandémiától kezdve, majd az orosz–ukrán háború és az izraeli–palesztin konfliktus enyhén szólva is lélekölő. Ezt ki kell írnia, adnia magából az írónak, vagy csak nézelődni kell, netán egy jó fröccsbe fojtani az egész borzalmat?

– Hát így, komplexen! A fröccs sem a legrosszabb találmány, ami kiszaladt az emberiségből – mondja Hegyi Zoli az unokájára pillantva, aki a nagyival a kertben jön és leginkább megy, folyamatosan szóval tartva mindenkit. – A pandémia, a járvány és az azzal járó intézkedések azért furák voltak. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Érdekes módon engem mondjuk lelkileg, valamint az életvitelemet tekintve talán nem csapott annyira a földhöz. Amikor viccelődni támad kedvem, akkor azt szoktam mondani, hogy én már home office-ban voltam előtte évtizedeken keresztül. Nagy változásokat ebből a szempontból nem okozott, de persze szorongató volt az egész. A világ sora sem tűnik most olyan nagyon rendezettnek – mondja.

Zoli szerint persze, hogy van benne aggodalom, főleg a gyerekei, unokái sorsát illetően, és nem csak az itt-ott fellángoló háborús tűzfészkek miatt, hanem ami felé tendenciózusan megy ez az egész. Digitalizációval, mesterséges intelligenciával. Fogalma nincs, hogy ezek hova futnak ki.

– És hát a magyarok helyzete sem túl rózsás ebből a szempontból, hiszen állandóan, mindenfelől megtalálnak bennünket mindenféle olyan kérdésben, ami a magánügyünk. Mondjuk az mázli, hogy mi beszorultunk egy hegy és egy templomtorony közé, mindenféle értelemben – zárja le a kérdést.

Azért még hozzáteszi: a kertnek a szakralitása megnyugtató és nagyon sok gyönyörűséget adó dolog. Én meg cikázva egyet – a lemezborítóra pillantva – kérdezem, hogy Egyesült Államok volt-e 36 éve az anyag címe, de Zoli már mondja is, hogy a lemezcímmel annyi történt, hogy:

– Kiszedtünk belőle két betűt... Milyen szép a magyar nyelv, ugye? A világon a legcsodálatosabb és legszórakoztatóbb dolog bánni és együtt élni vele. Na, de visszatérve a felvetésedhez, én a szuverén államok Európájában hiszek. Már amennyiben ez azt jelenti, hogy erős, boldog és barátságos országok élnek egymás mellett békében. Hiszen amennyire a történelmi tudásom engedi, az egyik fő ok természetesen a gazdasági erő felhozása mellett az volt az alapító atyáknál, hogy egyszerűen kifejezve a németek és a franciák már ne essenek harmadjára is egymás torkának, és ezt ne szívja meg több százmillió ember. Ennél a helyzet persze bonyolultabb, de hát az egy másik esszé. Úgy veszem észre, hogy most eléggé eltávolodott az alapító atyák szándékaitól. Nem látom úgy, hogy túlságosan jó lenne az irány, és ahogyan elképzelik a jövőt – teszi hozzá.

Egy szuszra megiszom a házi szörpöt, és a könyv keletkezéstörténete felől kérdezek. Hogy jött a cím? Miből áll össze a kötet?

– A könyv úgy állt össze, hogy először is a Szabad Föld hetilapban elkezdtem írni egy sorozatot, ami nem úgy indult, hogy félig-meddig fikciós, félig-meddig dokumentarista, kitalált, többszereplős játék, hanem gyakorlatilag kis tárcákként, ráadásul heti megjelenéssel. Ez egy csodálatos lehetőség volt, a mai magyar sajtóban párját ritkítja, hogy ezt valaki megteheti, úgyhogy innen is nagyon köszönöm a  Szabad Földnek – mondja.

Merthogy Hegyi Zoli szerint ez a történet elkezdte írni magát, egyre kacifántosabb és egyre bonyolultabb lett. Folytatásos novellasorozattá változott, és azon kapta magát – mármint az író –, hogy szinte a szereplők írják a történetüket, amiben ő csak valamilyen közvetítő anyag.

– Most már negyedik éve, mert 2020-ban kezdődött el ez a történet. A feleségem nagyon szórakoztatónak találta, aztán a következő lépcsőfok az volt, hogy Fenyvesi Ottó barátom – aki szintén szórakoztatónak találta – a Vár Ucca Műhelyben elhelyezett ebből néhány novellát, majd azt találta mondani, hogy ebből legyen könyv – derülnek ki a születés körülményei.

A másik szerkesztővel, Kilián Lászlóval beadtak egy pályázatot az NKA-hoz, valaki ott megszerette, „nyomdaköltség pipa”, és így egyszer csak összeállt a könyv. Nincsenek benne publicisztikák, nincsenek esszék. Egy novellafüzér írja magát regényszerűvé. A kész kötet egy műfajközi utazás, Zoli szerint mindenki olvassa annak, aminek gondolja.

– A műfajközi az talán azért találó, mert egyik kritériumának sem felel meg igazán. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy valami rettenetesen újat találtam föl, mert jó ideje nincs új a nap alatt. Itt tenném zárójelbe, hogy Brigitta (Zoli felesége – a szerk.) készített a jobb eligazodás érdekében egy térképet a történetek helyszíneihez. A csodás illusztrációk Cseh András munkái, a borítót Tolcsvay Csaba tervezte, a könyvhöz Bereményi Géza, Fehér Béla, Fenyvesi Ottó és Vinkó József írt ajánlást, a bemutatókon Porteleki László (Muzsikás együttes) és Helbich Anna zenél.

Hegyi Zoli hangsúlyozza, örül annak, hogyha az írásai megtalálják a maguk közönségét és tetszenek az embereknek, esetleg sok embernek talán még egy picit jobb is lesz a napja, ha elolvasnak a könyvből néhány fejezetet és tudnak rajta nevetni, netán szórakoztatónak találják. Persze nem mindig mulatságos, néha kicsit duzzogós, mérges, vagy dühös.

– Ebből azért már ahogy öregszem, sokat visszavettem – teszi hozzá mosolyogva. – Az írás nekem valahogy jött a beszélt nyelvemből. Amitől aztán lehet, hogy néhányan a falnak mennek, de ugyanakkor van egy komoly tábora is – jegyzi meg. Miközben a világ az egóról szól, és majd’ mindenki népszerű szeretne lenni, Hegyi Zolinak nem ez az elsődleges. Felvetem halkan azért, hogy Fenyvesi Ottó a Veszprémi Könyvhét egyik legnagyobb durranásának tartja a Garázsmenetet.

– Megírtam, rábízom a továbbiakat a közönségre, de azért persze, ha már megvan, nem lenne baj, ha minél több emberhez eljutna – mondja szerényen a könyvről, amit a hegyizoli.hu című honlapról lehet megrendelni, mert még az is előfordulhat, hogy nem is kerül könyvesboltokba.

Ennek ellenére a folytatásról érdeklődőm. – A feltételek adottak, ugyanis a Garázsmenet kötet lezárása óta már 30-40 újabb írás született, ha minden továbbra is ilyen klasszul megy, akkor már az év végére egy újabb kötetté terebélyesedhetnek. Kézirat is van a fiókban, kicsit meg kellene piszkálni, esetleg picit hozzáírni, hogy egy dúsabb és átfogóbb regénybe tudjunk belefutni. Ebből van kettő és ez már így mindjárt három – derül ki.

Zoli átszellemülten beszél arról is, hogy a kert kikapcsol, elvisz, jó helyre visz. Ha tehetné, a kertről mesélne, miközben főz. – De a realitáshoz visszatérve! Örülök, hogy újságokba író ember lehetek, azt és úgy csinálhatom, ami érdekel és amit szeretek. Ez nagy ajándék – teszi hozzá.

Búcsúzom. A délutáni meccsen merengünk. Hogy miként álljon fel a védelem. Meg hogy Fiola és Szalai kezdjen-e. Az a meccs már történelem, ám Hegyi Zoli Garázsmenete most csütörtökön lép színpadra, mégpedig este 6 órakor a veszprémi Tűztorony udvarában.