A szücsiek értékmentése a huszonnegyedik órában – Kötetben jelentek meg összegyűjtött emlékeik (képgaléria, videó)

Szücsi szőlőhegyi körtét ültetett el a bakonyszücsi falumúzeum kertjében Ritter Imre, az országgyűlés német nemzetiségi képviselője, Soltész Miklós, az egyházi és a nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár és Kovács Zoltán, a térség országgyűlési képviselője. A Szülőföldünk Bakonyszücs – Sitscher Heimatbuch című, kétnyelvű helytörténeti kötet megjelenésének emlékét őrzi a fa a pár száz lelkes zsáktelepülésen, a Magas-Bakony lábánál. A sváb falucskának gazdag a múltja és a könyvbemutatót ünnepség, kulturális programok keretében tartották meg a helyiek, amelynek elején Nemcsák Károly, a fővárosi József Attila Színház igazgatója szavalt. Később sváb zenéket, táncokat, versikéket hallhatott, láthatott a közönség, fellépett többek közt a Bakonyszücsi Női Kar és a Bakonyszücs Német Nemzetiségi Tánccsoport.

Ritter Imre köszöntőjében arról beszélt, hogy igazi ünnep a szücsieknek, hogy elkészült a könyv. A szerzői szerinte fiatalon nagy fába vágták a fejszéjüket, de megbirkóztak a szakmai feladattal. A honatya reméli, hogy a helyiek unokái is szívesen forgatják majd, hasonló érzésekkel, mint azok, akik révén megszülethetett, mert meséltek emlékeikről. Fódi István polgármester azt emelte ki, hogy sikerült megmenteni az értékeket, amiket Bakonyszücs német ajkú közössége még az óhazából hozott magával és csodás módon örökíthető így tovább.

A kötet szerzőinek, Holczinger Szandrának és Wágenhoffer Gergelynek Lipéczné Karsai Henriett néprajzos muzeológus, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum történeti és néprajzi osztályának vezetője tett fel kérdéseket pódiumbeszélgetés keretében. Szandra színésznő, aki Bakonyszücsön nőtt fel és már gyerekkorában nemcsak szívesen hallgatta az idős helyiek történeteit, hanem fel is vette, le is jegyezte azokat. Később gyarapította ezt a gyűjteményét, szakdolgozat is született belőle. A szakmájában sikeres fiatal művész büszke bakonyi sváb származására, mindig fontosnak tartotta, hogy a hagyományok megőrzéséért tegyen.

Holczinger Szandra a faluja helytörténetének megírásakor Wágenhoffer Gergely segítségét kérte, aki már több hasonló könyvet elkészített, egy másik, közeli bakonyi sváb faluból származik, Bakonypéterdről. Így ketten egészítették ki mindazt, amit korábban már Szandra összegyűjtött.

Már többször írtunk arról, hogyan dolgoztak, rejtvényfejtő kincskeresésnek élték meg például, ahogy megfejtették régi útszéli keresztek feliratait, a hozzájuk fűződő családi történeteket, és ezzel a helyiek leszármazottait ajándékozták meg az eleikre vonatkozó tudással és segítették a szakrális építmények méltó felújítását. Gyakran pedig a világháborús borzalmakat, kitelepítést átélő idősekkel beszélgetve nehezen dolgozták fel saját érzéseiket, hiszen nem hagyták őket hidegen a személyes tragédiák. Az a meggyőződésük, hogy szinte az utolsó pillanatban, a huszonnegyedik órában tették meg mindezt, amikor még volt, aki el tudta mondani azt, amit jó tudnunk, amiből érdemes tanulnunk. Adatközlőik közül többen sajnos nem is érték meg a kötet megjelenését, de így könyvben is méltón őrzik emléküket.