Hőseikre emlékeztek Tósokberénden

– Minden évben van egy nap, a hősök napja, amikor a különböző korosztályok emlékeznek azokra, akik vérüket adták azért, hogy ma békében és szeretetben élhessünk. Egy nemzedék halt ki az emberiségből, nyugszik temetőben. De hol, melyik táján a világnak, melyik, ma már jeltelen, behorpadt sírban? Van-e virág vagy vadrózsabokor a sírotok felett? Eljár-e arra, tifelétek a magyar rónák zokogó szava, amikor így május utolsó vasárnapján felétek sóhajtjuk a fájdalom nehéz szorongását? Ki tudja azt? Benneteket idézünk, rólatok szól ma minden virág, amit a május kibontott méhéből. Régi mondás, hogy fegyverzajban hallgatnak a múzsák. Történelmünk minden korszakát hőseink áldozatkészsége, vitézsége ragyogta be és nélkülük már rég ki tudja, hol lennénk? Lennénk-e? Hiszünk abban, hogy eljön a kor, amikor egyetlen embernek sem kell majd soha többé háborúba mennie! Hiszünk az emberekben, akik előttünk jártak. Emlékezünk rájuk. Az első és a második világháború borzalmai ébresztették rá Európa népeit, hogy nem egymás ellen harcolni, hanem egymással összefogni kell. Így talán a hősök halála nem volt hiábavaló. Tanuljunk belőle – emlékezett az elnök. 

Az egyesület nótaköre világháborús dalokat énekelt Csorba Tamás harmonikakíséretével, majd név szerint felsorolták a tósoki és a tósokberéndi áldozatokat. 

Az ünnepségen a holokauszt 80 emlékév keretében a tósoki Róth kereskedő családról emlékezett meg Csendesné Bosits Éva. Amint elmondta, a házaspárt 1944 júniusában hurcolták el. A férj neve augusztus közepén már a halottak között szerepelt Auschwitzban. A feleség Róth Lipót Pálné Kollin Sarolta október közepén Gdanszkban vesztette életét. A sors igazságtalansága, hogy a férj végigharcolta az első világháborút, számos kitüntetéssel tért haza. Hiába hozott dicsőséget hazájának, mégis a holokauszt áldozata lett.

Az ünnepség végén a megemlékezés virágait helyezték el az egybegyűltek emlékműnél.