Táncos magyarok fellépése

Az együttes, a táncosok az archaikus zenét és a történelmi Magyarországon fellelhető népi értékeket őrzik, viszik tovább s mutatják meg a közönségnek. Az Állami Népi Együttes 1951-ben alakult, és azóta él, virul, járja a világot. Napjainkban a korszerű színpadi eszközök felhasználásával a ma emberét szólítja meg a műsoruk. Művészeti vezetőjük Mihályi Gábor koreográfus és Pál István Szalonna.

A táncosok csodálatos, valódi népviseletekben járták el a különböző tájegységek temperamentumos (mert nekünk jórészt csak az van…), jellegzetes táncait. Az estet szatmári táncokkal nyitották. Láthattunk páros üveges táncot, kanásztáncot baltával (fokossal) a kézben. A két matyó pár lendületes táncában a lányok lábáról nem esett le a szögedi papucs sem, pedig sok ugrós motívumot is tartalmazott.  A vármegyében s azon túl is ismert helyi Fláre Beás zenekar Orsós Ervin vezetésével autentikus zenével (gitár, cahon, kanna és kanál), énekkel örvendeztették meg a környékbeli közönséget. 

Az Állami Népi Együttes szórakoztatóan adta elő az „Én elmentem a vásárba….” című dalra koreografált párválasztó-párkereső dramatikus táncjátékot. Ezt követően igen jó ritmusú és lendületű férfi szólótáncokat is láthattunk jó magasra vett felugrásokkal a remek fiataloktól, akik nemcsak a tenyerüket csapták össze, hanem a combot, a csizmaszárat, de még a külső és belső bokát sem kímélték férfitenyereikkel. Mind a heten megmutatták szólóban is erősségeiket, s az együtt táncolásba sem csúszott be egy eltévesztett vagy ritmikailag lemaradt lépés sem. Vagy ha igen, az észrevétlen maradt. Tapsaik is mindig együtt csattantak el, kitűnő ritmust adva a táncnak, s nem kis örömére a szintén lelkesen tapsoló közönségnek. Aztán a hét lány elénekelte, eltáncolta a közönségnek, hogy „A dorogi bíró udvarában megbotlott a kispej lovam lába…”. Míg ők szerepeltek, a fiúk egy cseppet szusszanhattak, majd a lányok öltözhettek át a következő szám népviseletébe. Gyönyörű lányokat, fiatalembereket, s gyönyörű népviseleteket láthatott a nézősereg a táncos esten.

A műsor során elbűvölve hallhatták  a virtuóz  Margetán Máté tárogatóművész Kossuth-toborzóját  A mű, mindenki által ismert katonadal (Kossuth Lajos azt izente, elfogyott a regimentje…), ami úgy még lélekbe markolóbb, ha hegedűvel és bőgővel kísérik a tárogató vezérhangjai mellett. A művész először az ismert dallamot játszotta el, majd a vezérmotívumot meghagyva improvizált, egyre érdekesebben, különlegesebben cifrázta, s fokozatosan élénkülő tempóval, könnyedén fújta a vonósok zümmögése mellett. Óriási sikert aratott remek szólójával.  Méltán kapott hatalmas tapsot s üdvözlő bravókat a nézőtérről, éppúgy, mint a táncosok. 

Az igen szépen éneklő, műsort vezető narrátor hölgy, hogy a jelenlévők ne üres tarisznyával térjenek haza, megtanította a közönséget egy szép népdalra: „Piros kancsó, piros bor, mindjárt rám kerül a sor. Iszom a bort, ölelem a babámat, a mindenét ennek a bús világnak.” A humoros második versszak sem maradhatott el: „Nékem olyan asszony kell, ha beteg is, keljen fel. Főzze meg a vacsorát, úgy várja haza az urát.” Zengett a ház a teremben ülők lelkes énekétől. Végezetül egy igen-igen temperamentumos kalotaszegi tánccal zárták a műsort. A közönség – repkedő, táncoló lélekkel – vastapssal köszönte meg a kitűnő énekesek, zenészek, táncosok szereplését. 

M. Mester Katalin