Hasra fektetve tették a sírba a nagy tudású középiskolai tanárt

Az igazságügyi antropológia a történelemtudományok különleges ága, arról szól, hogyan sikerül ismeretlenül eltemetett embereket megtalálni és visszaadni a családjuknak. Susa Éva mögött 30 éves kutatómunka áll, melynek során mintegy száz embert sikerült megtalálni, ahogyan az előadó fogalmazott, a történelmi tisztánlátás érdekében a szükséges tudományok kapcsolódásával. Ez utóbbira azért van szükség, hogy a történelmi eseményeket több szempontból is vizsgálni lehessen. 1711-től napjainkig rengeteg áldozatot temettek el névtelenül, jogos igény, hogy a személyi azonosítás megtörténjen a fellelhető csontmaradványok alapján.

Jeltelen tömegsírba kerültek például sokan az I. és II. világháború halottai közül, de rengeteg politikai elítélt is, például 1956 után. Az utóbbi eljárások célja az volt, hogy a hatalom birtokosai így tüntessék el politikai ellenfeleiket, szándékaik szerint ezáltal szabva gátat a „vesztesek” által képviselt eszmék terjedésének is. Ezért alakult meg 1989 tavaszán az első, később a második kegyeleti feltáró bizottság. Az első bizottság négy tagja között volt Susa Éva és az a Kralovánszky Alán, aki 1974-től kilenc évig volt a mai Laczkó Dezső, akkor még Bakony Múzeum igazgatója. Budapesten, a X. kerületi Újköztemető Senki földje néven emlegetett bozótos, fás területén, a temető távoli, kerítéshez közeli részén (itt alakították ki a Nemzeti Gyászparkot) kezdtek el kutatni, a 301-es parcellában, ahol később megtalálták az 1956-os forradalom és szabadságharc ismert áldozatait, Nagy Imrét és társait az Országos Rendőrfőkapitányság és a családtagok információi alapján. Itt találták meg a veszprémi Brusznyai Árpádot is. Láthattuk a felvételt a leletről – hasra fektetve tették a sírba a nagy tudású középiskolai tanárt, aki annyiban volt „bűnös”, hogy visszafogva az indulatokat, emberéleteket mentett meg. 

Ahogyan minden más tudomány, az exhumálás is fejlődik az idők során, mára a DNS-alapú azonosítás is természetes része a folyamatnak, valamint fontos információforrás az arcrekonstrukció, melynek eredményeképpen szoborszerűen láthatjuk magunk előtt az elhunytat. Susa Éva beszámolt a kutatások eredményességéről, az elkészült könyvekről, valamint a mára összeállt adatbázisról, amely mintegy kétezer sírra való tudást összegez.