A kommunizmus áldozatairól Pápán is megemlékeztek

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Az emléknap időpontja arra emlékeztet, hogy a szovjet megszálló hatóságok 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé.

A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából minden évben országszerte megemlékezéseket tartanak, így volt ez Pápán is, ahol Bakos László beszédében úgy fogalmazott, a mai napon a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, az eszme nevében gátlástalanul megkínzottakra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre emlékezünk.

– A kommunizmus igazi arcát a II. világháború után, a szovjet megszállással együtt mutatta meg. Egy ideális, egyenlőségen alapuló társadalom létrehozásának célját hirdette meg, helyette lelket nyomorító fanatikus ideológiai erőszak következett, az értelmiség, a szabad sajtó elnyomása, a civilizáció megsemmisítése, az egyházak módszeres kirablása. A kommunizmus olyan társadalmi rendet jelentett, amelyben az individuum nem létezett, csak a rend embertelensége – emlékeztetett Bakos László.

A képviselő rámutatott, a kommunizmus egyik legnagyobb bűne, hogy a több évszázad és évezred óta együtt élő közösségeket szétverte. Bűnként kezelte az önellátást, a vallást és a családok együttlétét. Megtette azt, amit egyetlen más diktatúra sem: felszámolta a magántulajdont, mely addig szent és sérthetetlen volt.

– A kommunista rendszer eltörlése, megbuktatása után több mint harminc évvel még mindig kísért a múlt, hiszen a fejekben, a lelkekben máig ott van az a rombolás, amit végzett. Azok a bűnök, melyeket egy nép, a társadalom ellen követnek el, sohasem évülhetnek el. A magyarság emlékezetének örökké részesei maradnak mindazok, akik életüket adták a nemzet szabadságáért. Áldozatukkal a hazaszeretet példáját mutatják, erkölcsi tartásra sarkallnak. Így élnek ma is velünk a pesti srácok, a Széna tériek és a Corvin-köziek, így él velünk Mansfeld Péter és Brusznyai Árpád – zárta gondolatait a szónok.

A megemlékezés a Katona István-emléktáblánál koszorúzással és gyertyagyújtással ért véget.