Így torzítják gondolkodásunkat az interneten látható képek

Ezen kívül az emberek üzenetküldő alkalmazásokon vagy e-mailben küldik a fotókat. Minden nap több milliárd képet töltenek fel és osztanak meg online.

Az átlagos felhasználó napi 6 óra 40 percet van online, s leginkább képeket lát. És a látottak kifejezetten befolyásolják a gondolkodását.

Egy, az év elején közzétett tanulmány a Google, a Wikipédia és az Internet Movie Database (IMBD) képeit elemezte, konkrétan azt vizsgálva, hogy milyen nem volt túlsúlyban, amikor különböző foglalkozásokat kerestek – például „gazdálkodó”, „vezérigazgató” vagy „tévériporter”. Mint várható volt, a nők összességében alulreprezentáltak, a nemi sztereotípiák a mai napig erősek. Az olyan keresések, mint a „vízvezeték-szerelő”, „fejlesztő”, „befektetési bankár” és „szívsebész”, sokkal nagyobb valószínűséggel adtak férfiakat; a „házvezetőnő”, „ápoló”, és „balett-táncos” általában persze nő lett.

Eddig nincs ebben is semmi meglepő, írja Amanda Ruggeri szakértő a BBC-n. Ő is megpróbált nemi szerepek szerint kiegyensúlyozott képeket találni a Getty Creative-on, a kiváló stockfotó oldalon. Kiderült, háromszor annyi férfi orvosról készült fénykép érhető el, mint női orvosról – jóllehet valójában a 44 év alatti orvosok között sokkal több nő van, mint férfi. És így tovább.

A legutóbbi tanulmány ezt a gondolatot egy lépéssel tovább vitte. A kutatók ahelyett, hogy pusztán kimutatták volna a nemi elfogultság mértékét az online képeken, ezúttal azt tesztelték, hogy ezeknek a képeknek milyen hatása van az emberek nézeteire. A kísérletben 423 amerikai résztvevő használta a Google-t különböző foglalkozások keresésére. Két csoport keresett szövegesen a Google vagy a Google News használatával; egy másik csoport a Google Képeket használta helyette.

A Google Képeket használó és ezért nyilván vizuális megjelenítést kapó résztvevők a foglalkozások után sokkal nagyobb arányban mutattak nemi elfogultságot – mind közvetlenül utána, mind három nappal később.

„A képek térnyerése a népszerű internetes kultúrában kritikus társadalmi költségekkel járhat” – fogalmaznak árnyaltan a kutatók. Ideje számolni a kockázatokkal és mellékhatásokkal, tekintve, hogy a linkeken elérhető statisztikák szerint közösségi média vezető felületei, az Instagram, a Snapchat és a TikTok egyre népszerűbbek, s igencsak felgyorsítják a képek tömeges gyártását és terjesztését. Ezzel párhuzamosan a népszerű keresőmotorok, például a Google, egyre inkább képeket adnak válaszként a szöveges keresésekre is.

És itt van még a mesterséges intelligenciával készült képek problémája, mivel az MI jórészt az interneten már keringő fotókból tanulja és formálja a modelljeit. A kutató megkérte a ChatGPT-t, hogy készítsen képeket több tucat különböző szakemberről: orvos, jogász, tudós, humorista, költő, tanár, ügyfélszolgálati képviselő, táplálkozási szakértő, szakértő (thought leader), vezérigazgató. Két-három eredményt leszámítva – foghigiénikus, nővér és házvezetőnő – újra és újra csakis férfit rajzolt a ChatGPT. És nem csak egyszerűen nagy általánosságban férfit, hanem szinte mindig 30 év körüli, vékony, fehér férfit barna hajjal.

Később megkérte a ChatGPT-t, hogy találjon ki és rajzoljon meg számára valakit, aki „okos”, vagy „sikeres”, vagy olyat, aki inkább feladta a munkáját, hogy a gyerekeiről gondoskodjon. Ezen kérésekre is újra és újra fiatal fehér férfit kapott.

Nyilván nem valami szándékos, démonian gonosz elfogultság miatt alakult így, hanem egyszerűen azért, mert az olyan modellek, mint a ChatGPT, a már meglévő képekből tanulnak. Ami azonban ismét egy ördögi kört tart fenn: minél elfogultabb képeket készítenek maguk az MI/AI-generátorok, annál többet látunk belőlük. És minél többet látunk, annál elfogultabbá válunk. És minél elfogultabbak leszünk, annál inkább hozzuk létre és töltjük fel saját elfogult képeinket.

Mikor meg javítani akarnak ezen a helyzeten a technológiai cégek, átesnek a ló másik oldalára. Mint ismert, a Google Gemini mesterséges intelligenciának a faji, nemi és egyéb torzítások kijavítására tett kísérlete annyira píszi lett, hogy gyakran a nevetségességig túlkorrigált. Például fekete férfit is rajzolt (generált), mikor az Egyesült Államok alapító atyáinak ábrázolására kérték, a második világháború német katonáit pedig fekete férfival és ázsiai nővel is megrajzolta.

Gemini képek, alul egy „tipikus skót család” látható fekete férfi családfővel – miközben a skótok 97 százaléka fehér.

Addig is, míg sikerül a való világot ábrázolniuk a tartalomgyártóknak, Ruggeri szerint magunknak kell átvennünk az irányítást digitális képi világunk alakításában.

Ez a képáradat fura és új jelenség. Az emberi evolúció történetének túlnyomó többségében a környezetünkben egyáltalán nem láttunk képet, eltekintve néhány festménytől és szobortól. Európában a reneszánsz a képalkotás új korszakát nyitotta meg – amely a művészeti piacok és a tömegfogyasztásra készült alkotások, például a grafikák felemelkedését jelentette, de az emberek soha nem látták a képek olyan tömegét, mint ami ma rájuk dől.

A leghatékonyabb stratégia szerinte az ellopott időnk visszaszerzése lehet. Marine Tanguy The Visual Detox: How to Consume Media Without Letting It Consume You című könyvének „digitális méregtelenítési tervében” például nincsenek nagy meglepetések, de vannak hasznos tanácsok: például szabjunk kemény korlátokat magunknak, hogy mennyit időt szánunk képernyőre vagy telefonra, töröljük a mobilról a nem használt alkalmazásokat, és minden technológia nélkül legyünk minél többet a természetben a szabad időnkben.

Szerény vigasz, de azt állítja, már az is segít valamennyit, ha a telefonunkat legalább szándékosan egy másik helyiségben „felejtjük”, és így nem látjuk-ellenőrizzük állandóan, hogy milyen üzenet, kép vagy szöveg jött.