Aranysakál – nem biztos, hogy ő a bűnös

Komoly károkat okoznak a vadak a településeken, így Lovason is. A faluban többen arról beszélnek, hogy aranysakál jár az utcákon, volt, akinek a tyúkjait is megdézsmálta. Sárdi Máté polgármester utánajárt az esetnek, és érdeklődésünkre arról informált, hogy az illetékes szakemberek arra hívták fel a figyelmet, hogy ez az állat és a róka könnyen összetéveszthető, és kizárt, hogy aranysakál járt volna a faluban. 

Vadak dúlják fel a települések nyugalmát

A településvezető azonban arról is beszámolt, hogy más vadak komoly károkat okoznak már évek óta, csakúgy, mint más településeken. Meggyűlt a bajuk a rókákkal, de más állatok is igen nagy gondot okoznak. A temetőben az őzek legeltek le sok kegyeleti virágot, a vaddisznók több helyen feldúlták a sírokat, voltak helyek, ahol félméteres gödröket túrtak ki. Az önkormányzat kicserélte a kerítést, kaput épített, így ki tudták zárni a vadakat. A falu más részein azonban rendszeresen találkoznak károkozásokkal. Mostanában a rókák okoznak sok nehézséget: tyúkokat, kacsákat ragadnak el, ráadásul már fényes nappal is megjelennek, és nem félnek az emberektől. Az önkormányzat élve fogó csapdát telepített több helyszínen, a mai nappal már a negyedik rókát fogták meg és adták át a vadőrnek.

Róka vagy aranysakál? 

Bár az aranysakál őshonos európai faj, létszámnövekedése mára helyenként gondokat okoz térségünkben is. Elterjedésének több oka van, ezek közé tartozik az emberi tevékenység és az ezzel összefüggő változások a tájhasználatban, az éghajlat megváltozása – elmaradtak a kemény telek –, valamint az is, hogy versenytársa, a farkas viszont visszaszorulóban van. Az sem utolsó szempont, hogy egyre több, az ember által biztosított táplálék áll az aranysakál rendelkezésére. 

Ismerkedjünk meg az állattal, melyet többen összetévesztenek a rókával. Hogy hogyan tudjuk megkülönböztetni őket és hogyan emelkedett létszáma a térségben, abban Lanszki József, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos tanácsadója volt segítségünkre. – Az aranysakál testmérete nagyjából másfélszerese a rókáénak, feje robusztusabb, hosszabbak a lábai, a farka jóval rövidebb, mint a rókáé, a kifejlett példányok általában 8–12 kilogramm súlyúak. A róka fülének külső felülete fekete, a sakálé a testéhez hasonló, vörös árnyalatú. Ám az aranysakál bundájának a mintázata változatos: a vörös vagy barnásvörös színtől kezdve a matt narancssárgáig terjedő lehet, a rókáé jellegzetesen vörösesbarna. Az aranysakálok idősebb példányainak hátán egy sötét színű, feketés színű sávozottság látszik.

Kipusztult, visszatért, napjainkban állománya gyorsan nő

Érdekes, hogy néhány évtizede még kipusztult fajként tartották számon Magyarországon a nádi vagy réti farkas, toportyán, török róka néven is emlegetett állatot, mára azonban állománya jelentősen megemelkedett. 

– Az évszázadok során nagyon változó volt a jelenléte – emelte ki Lanszki József. – Az 1940-es években eltűnt Magyarországról, a következő évtizedekben csak kóborló példányai jelentek meg. A 1990-es években települt vissza Magyarországra. Veszprém vármegyében az újbóli megjelenéséről későbbről vannak adataink, akkor történtek az első kilövések. Ez a faj már régóta egész évben, kvóta nélkül vadászható. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai alapján húsz évvel ezelőtt még alig találkoztak vele a vadászok, tíz évvel ezelőtt négy példányt lőttek, a tavalyi vadászidényben pedig 264 kilövést jelentettek le a vadászok – ismertette az adatokat a kutató. Lanszki József felhívta a figyelmet: egy faj sem vizsgálható egymagában, így az aranysakál eltűnése és újbóli térhódítása is csak más fajok jelenlétével és számos környezeti jellemző figyelembevételével értelmezhető. Például az őz- és a gímszarvasállomány is jelentősen nőtt az utóbbi évtizedekben, ami ellentmond az aranysakálnak általánosan tulajdonított negatív hatásoknak. A toportyánok gyomortartalom-vizsgálata is igazolja: az említett vadak sebzett egyedivel vagy tetemeivel táplálkoznak, így szaknyelven szólva dögeltakarító szerepük van.  Az említett nagyvadak állománynövekedésének egyik forrása lehet a hazai erdőterületek növekedése és a visszafogott állományszabályozás. Minél több a nagyvad, annál több nagyvadzsiger és tetem keletkezik, ami kedvező a dögevőknek.  Amikor a természetben táplálékhiánynak kellene lennie – ez a téli időszak –, akkor a sakál szaporulatának csökkennie kellene. Viszont ebben az időszakban zajlanak intenzíven a nagyvadvadászatok. Az is jelentős tényező, hogy az aranysakál természetes ellensége, a farkas kis létszámban él, térségünkben pedig egyáltalán nem fordul elő. A sakál jelenléte helyenként a rókaállomány visszaszorulásával jár.

Hogyan kerülnek a toportyánok a településekre? 

Felmerül a kérdés, hogy ha az erdőben van elég táplálék, akkor a sakálok miért merészkednek be a településekre, miért esznek tyúkokat? 
– Az ismert tény – folytatta Lanszki József –, hogy a tavaszi ellési időszakban újszülötteket is zsákmányolhat. Ennek a jelentősége a hazai és más európai sakálgyomortartalom-vizsgálatok alapján is minimális. A háziállattetemek szakszerűtlen elhelyezése viszont vacsorameghívás a sakál számára. Vagyis a sakálok nem véletlenül keresik fel az állattartó gazdaságok környékét. A növénytermesztőknek kifejezetten kedvező, hogy a mezőgazdasági kártevőnek számító mezei pockot is előszeretettel fogyasztják, amint a róka is. Gondoljunk a pockok elszaporodásával együtt járó termésveszteségre. A kommunális hulladék is fontos táplálékforrás. A számukra nehéz téli vagy kölyöknevelési időszakot, amikor nagy a kölykök táplálékigénye, hidalhatják át településen portyázással az aranysakálok. Ez azonban a faj európai elterjedési területén, így hazánkban is ritkaságszámba megy. Ugyanakkor az ázsiai elterjedési területén ismert a településeken való állandó előfordulása is. 

Mit tehetünk mi? 

A természetes folyamatok mellett az emberi életmód is hatással van a faj elterjedésére és arra, hogy egyre több faluban, városban megjelennek. 
– Előfordul, hogy háziállatok vágási mellékterméke kerül illegálisan elhelyezésre, ezt könnyen megtalálja az aranysakál, és egy idő után már keresi is a környéken. Most már települések belsejébe, gondozatlan területekre, parkokba is bemerészkednek időnként, ezek búvóhelyként szolgálnak számukra – ismertette Lanszki József. A szakember felhívta a figyelmet: ne próbálkozzunk azzal, hogy megfogjuk az állatot, érdemes tudnunk, hogy bár vérszomjasnak hisszük, de az aranysakál fél az embertől, elhúzódik, elbújik előlünk. 

– Viszont, ha megpróbáljuk beszorítani, például egy bekerített területen, akkor ugyanúgy kiszámíthatatlan, mint bármelyik más ragadozó, mely menti az életét. Inkább hagyni kell, hogy elmenjen. Egyébként be tud ásni a kerítések alatt, így egy vadvédelmi kerítés sem jelent számára akadályt. A legelőn tartott állatállomány védelmében nagyobb testű pásztorkutya jelenléte hasznos lehet, mely elriasztja a ragadozókat.  Veszprém vármegyében még nem égetően fontos a védekezés, de azért azokon a területeken, ahol nagyobb az aranysakál állománysűrűsége, ott érdemes figyelmet fordítani erre. A baromfiállomány védelme érdekében – melyre nemcsak az aranysakál, hanem a róka és a nyest is veszélyt jelenthet – a szárnyasok biztonságos helyre való bezárása jelenthet megoldást – adott jó tanácsokat Lanszki József. 

Nyitókép: Horváth Zoltán