Létrahangszerré hajlított kereszt fából és más alkotó magányt tükröző művek

Békét teremtő magány címmel nyílt kiállítás a bencés monostor kertjében annak emlékére, hogy Szent Gellért ezer éve kezdte meg hét éves remeteségét Bakonybélben. A királyi udvarból visszahúzódó, erdők rejtekébe elvonuló, ihletett magány, termékeny csend, befelé fordulás megjelenítésére hirdetett képzőművészeti pályázat munkái láthatók a szabadban. Mind másképp értelmezik a teremtő közeget. Egy részük a farakások oldalára került, és ennek jelképes üzenete van, ugyanis az itt élő bencések építenek a tűzifából tornyokat, majd a hasábokat a melegük érdekében elégetik, ezért a mandalájuknak tekintik ezeket a halmokat, s tudjuk, hogy a művészi alkotások mögött is hasonlóan sok favágómunka van. A szerzetesek önellátásához szükséges tudás bizonyítéka mellé került a kreativitás tanúbizonysága. 

A maguknak teret követelő műveknek különleges dinamikát ad, hogy a természetben állították ki a remeteség képeit, a természetben, amely a maga törvényszerűségei szerint állandóan változik, elhal, újjászületik. Erről beszélt Baán Izsák, a Szent Mauríciusz Monostor perjele a megnyitón, miután testvéreivel, a többi atyával együtt zenélt. Megemlítette, hogy Bakonybélben, a monostorkertben a hely szelleme hozzátesz az alkotások hatásához. Az bírta maradásra egykor Gellértet is, és minket is megszólíthat, amikor sétálunk a művek között, s mindnyájan részesülhetünk itt a szent lelkületéből: magunknak megnyílhatunk. A lélek kút, csak mernünk kell benne tisztulni.   

Sipos Tünde kurátor, művészettörténész a csend tartalmainak meghallgatására bíztatott. Elmondta, hogy a pályázatra a megadott téma meditatív változatai érkeztek zömében, nem szentképek. Jellemzően letisztult geometrikus formák rímelnek a letisztult gondolatokra, s nem szabad elfelejtenünk, hogy a növények legapróbb építőelemeinek rajzolatai szintén ilyenek. Ezzel a megoldással is Szent Gellért eszmeiségét érzékeltetik a művészek.