Beszélgetés Szalay Bencével, aki a Viszkis bőrébe bújt egy film erejéig

Másodéves egyetemi hallgatóként kérte fel Antal Nimród rendező a film főszerepére, számított hasonló villámkarrierre?

– Egyáltalán nem, a legtöbb fiatal színésznek lépés-ről lépésre kell előrehaladnia, míg egy hasonló karaktert játszhat, nekem viszont szerencsém volt, hogy rögtön megkaptam az utóbbi húsz év egyik legkultikusabb figurája, a Viszkis rabló szerepét. Rá-adásul úgy csöppentem bele az első filmszerepembe, hogy máris a legprofibb, általam nagyra tartott szakemberekkel dolgozhattam együtt. Nagyon szeretem Antal Nimród korábbi filmjét, a Kontrollt, a filmzenét Yonderboi, az egyik kedvenc előadóm szerezte, és olyan színészekkel és egyik osztályfőnökömmel, Zsótér Sándorral játszhattam, akik a példaképeim. Ennél nagyobb lehetőséget el sem tudtam volna képzelni, fel is szoktam tenni magamnak a kérdést, hogy ezek után hogyan tovább, mi lehet ennél nagyobb lehetőség a pályámon.

Mennyire volt nehéz a karakter felépítése? Sikerült egyesítenie a Viszkis ellentmondásos figuráját, aki egyszerre nép(mese)i hős és brutális bankrabló…?

– Azt kezdettől fogva tudtuk, hogy nem egy vagánykodó filmet akarunk csinálni, hanem meg akarjuk jeleníteni a Viszkis emberi oldalát is, az érzéseit és az érzelmeit. Ehhez a gyermekkorától követtük a sorsát, hogy a néző is tudja, később mit miért tesz. Ambrus Attila beszélt az életéről Antal Nimródnak, aki ezek alapján írta meg a forgatókönyvet. Be akartuk mutatni azt is, milyen egy igazi bankrablás, és hogyan élte meg a hajszát a Viszkis: az állandó menekülést és a folyamatos félelmet. A forgatáson a bankrablási jelenetnél ott volt negyven statiszta, a hatalmas tér, és ez a helyzet hozta bennem azt a feszültséget és lendületet, ami kellett

a rabló hiteles megformálásához.

Azt elárulta Antal Nimród, hogy miért önt választotta

a szerepre?

– Azt mondta, hogy megvan a főszereplőalkatom, tehetségesnek is tartott, és talán hasonlítok is egy kicsit a Viszkisre. A legfontosabb viszont az lehetett – ezt csak később értettem meg –, hogy már az első castingtól kezdve egy hullámhosszon voltunk. A rendezőnek egy három hónapos forgatás alatt, ha nem is mindenkivel, de a főszereplővel könnyen szót kell tudnia értenie. Mi az elejétől egy-két mondatból értettük egymást, ezért nagyon jól együtt tudtunk dolgozni.

A Színművészeti Egyetemen milyen visszhangja volt a filmnek?

– A bemutató után sokan megdicsértek, néhány ember részéről azonban érzek egy kis ellenszenvet. A legjobban a mesterek pozitív reakciójának örülök, például amikor tanárok jöttek oda hozzám, vagy hogy Szász János rendező is felhívott, és gratulált.

Nagyjából 300 ezren látták a filmet, amelyet a kritikusok többsége is szeretett.

A filmmel járó siker nem kényelmesíti el?

– Tudom magam függetleníteni ettől, annál is inkább, mert a forgatás óta sok idő, több mint másfél év telt el. Ezt a munkát lezártam magamban, azóta már részt vettem az Egynyári kaland című televíziós sorozat forgatásában, és színházban is játszom: Veszprémben a Holt költők társasága előadásban Knox szerepében lépek színpadra, áprilisban az egyik budapesti független színházban fogok dolgozni egy kétszereplős darabban, és közben a Színművészeti Egyetemen is vannak előadásaink.

A film sikerét tudja kamatoztatni? Kapott már megkereséseket a bemutató óta színházi vagy filmes munkákra?

– Ezek után bármilyen lehetőséget kapok, kimondva vagy kimondatlanul ott lesz mögötte, hogy én voltam a főszereplője A Viszkisnek. Ezzel nincs baj, csak nekem is tisztában kell lennem azzal, hogy nem feltétlenül azért kapok meg egy szerepet, mert annyira tehetségesnek gondolnak, hanem mert esetleg egy húzónév kell a produk- cióba. Másrészről viszont remélem, hogy kinyit kapukat előttem ez a szerep, ami ugyanakkor nagy felelősséggel is jár: rengetegen láttak a filmben, és nagyon sokat meg tudtam mutatni magamból. Az a feladatom, hogy újra és újra felnőjek ehhez a szinthez, sőt, ennél csak jobbnak szabad lennem.

A Petőfi Színház nézői az évad egyik előadásában is láthatják. Hogy érzi magát a teátrumban?

– Börcsök Enikő, a másik osztályfőnökünk – aki a színház Kurázsi mama című elő-adásában dolgozik – ajánlotta nekünk a meghallgatást, ahol szereplőket kerestek a Holt költők társasága darabba. A castingon Oberfrank Pál igazgató és Funtek Frigyes rendező is részt vett, és né-gyünket is kiválasztottak az osztályunkból. Jól éreztem magam a próbafolyamatban és az előadásokban, a következő hónapokban az ország több pontján fellépünk majd.

Első filmes szerepe főszerep volt, vendégművész vidéki színházban, sorozatban is dolgozott. Hol képzeli el magát néhány év múlva?

– Nagyon megszerettem a filmezést, így ha felkérést kapok játékfilmekbe vagy sorozatba, valószínűleg élek a lehetőséggel. Itthon nincs olyan, hogy valaki csak színházban vagy csak filmekben játszik, színészek vannak, akik mindkét műfajban dolgoznak. Eddig úgy gondoltam, hogy egy budapesti kőszínházba szerződnék, ha tehetném. Ez szakmai és anyagi biztonságot jelentene, de talán kevésbé izgalmas. Szabadúszóként talán több lehetőség nyílna meg előttem.

A veszprémi Mikulás-ralin decemberben vendégnavigátori feladatokat látott el.

– A véletlenek összjátéka után kerültem Herczig Norbert mellé. A raliversenyzővel van egy közös ismerősünk, aki beajánlott engem, így én lettem az az ismert ember, aki alkalmi navigátorként ott lehettem ezen az autózáson. Egyértelmű volt, hogy igent mondok a felkérésre, ugyanis imádom azokat a sportokat, amelyek megemelik az adrenalinszintet. Én csak az utat figyeltem és kapaszkodtam, de nagyon élveztem az autózást. Mondtam is neki, ha megüresedik átmenetileg mellette a navigátori hely, szóljon, és csatlakozom néhány körre...