Szent István király megértette Isten akaratát

Takáts István szentbeszédében kiemelte, fontos, hogy kincsként tekintsünk az államalapító örökségére, és hozzá hasonlóan szolgáljuk nemzetünket. Szent István személyében megláthatjuk azt is, hogy az Istentől rendelt feladatot hogyan lehet elfogadni azon a helyen, ahova a Teremtő őrállóként állított bennünket, hogy az ő szeretetének hirdetői legyünk.

– Szent István elfogadta Istennek ezt a bizalmát, mindazt, amit kapott, ennek a jónak a szolgálatába állította, és ezt a népet a krisztusi reményre tudta vezetni, abban megerősíteni, és egy olyan államot létrehozni, amely mindmáig fönnmaradt. Amikor őt ünnepeljük, egyszerre gondolkodunk az örökségünkön, amit kaptunk általa. 

István atya, utalva Jézus példabeszédére, kiemelte, államalapító királyunk nem homokra, hanem sziklára építette a fiatal országot. Az idős korában utód nélkül maradt uralkodó nem végső elkeseredésében ajánlotta halálos ágyán Mária oltalmába hazánkat, hanem mert így látta biztosítottnak a nemzet jövőjét. A szertartás keretében az érseki általános helynök megáldotta az új kenyeret, jelképezve ezzel, hogy nemcsak az ételre, hanem annak az elkészítése mögött található munkára, így saját magunkra is áldást kérünk, hogy mi magunk is áldás lehessünk a világ számára. Szólt arról is, amikor a családfő az asztalnál megszegi és szétosztja a kenyeret, ezzel a közösséget összetartó erőt növeli. 

– Amikor a kenyeret megáldjuk, erre emlékezünk. Az összetartozás örömére, amely egyszerre az égi hazába igyekvők összetartozása és a földi hazának az öröksége is. Egyszerre mutatja az égi hazához és a földi hazához való tartozásunkat.

A szentmise zenei szolgálatát a főszékesegyház Szent Mihály Kórusa és a Veszprémi Légierő Zenekar több művésze látta el. A szentmise végén megszegték és a résztvevők között szétosztották a megszentelt új kenyeret.