Záróműsor a Venőke Szalonban

A fentiekre Törökné Katica, a Venőke (Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület) elnöke emlékeztetett, miközben ezúttal is megteltek a teázáshoz terített asztalok melletti székek. Herth Viktória művészettörténész is helyet foglalt a kérdezőfotelben, ám valamennyien sejtettük, hogy ezúttal szóló produkció várható. A meghívott vendég, B. Hegedűs Piros tanár, festőművész, hűen önmagához, talpig fehér madeira ruhában érkezett, kellemes kontrasztot teremtve képeivel, melyek közül néhányat elhozott. Főként akkor érezte a kontrasztot a hallgató, néző, amikor Piros az új képeket eredményező munkamódszerről beszélt. A műgyanta-alapanyag felhordásához kezeslábasba öltözik, gumikesztyűt, gázálarcot húz, majd a 16 fokos műteremben a mérnöki pontossággal kiszámított színárnyalatok elérése érdekében alapoz. A fizika törvényeire számítva festékeket folyat, rajzol, átlátszó gömböcskéket, műgyantaszilánkokat applikál, rajzol, befed, kitakar, ahol kell, lángszóróval avatkozik be, és egyszer csak előttünk a mű: zúgó vizek kékje, zöldje, az ősrobbanás pillanata, fekete párducok aranysárga napsütésben, vagy egy szépséges kurtizán virágkoszorúval, zöld ékszerekben. 

Piros eseménydús életéről beszélt, művészi pályája fordulatairól, pedagóguslétéről a zirci III. Béla Gimnáziumban, vagy mivel ő is anya, a gyermeknevelés kihívásairól. Nagy hozzáértéssel előkészített, profi előadást láttunk, hallottunk, nehéz elképzelni, hogy az évekig tartó vízi mentős tapasztalat, a magyar és holland felsőfokú művészeti stúdiumok mellett nem volt valahol egy színművészeti képzés is. Hallottunk titkokat, tanácsokat, élettapasztalat-ismertetést látványosan, mozgalmasan, érdekesen. 

A búcsúhoz a Venőke kreatív hölgyeitől tavaszi virágnak kinéző kézműves meglepetést kaptunk ajándékba, meg az ígéretet, hogy a jól sikerült szalonsorozat ősszel folytatódik.