Veszprém feketén-fehéren a novemberi szürkeségben

Nemes Nagy Ágnes November című verse jutott eszembe, amely így szól: „Mint langyos emlék, úgy dereng fel, a kék és rózsaszín november, az év emlékszik. Téveteg tollakkal hull a szürkület. S mint akit a szerelem elhágy, de vele még a szerelemvágy, úgy áll a fa a dombtetőn. Lombtalanul, de reszketőn. Kovácstűz lobban a barakkban, kint egy ló méláz, takaratlan, reá suhint oldalt a fény, parázslik a szőke sörény." Veszprém novemberben persze más.

Nemcsak azért, mert rég nem lobban kovácstűz, és mélázó lóra sem lelni. Veszprém várja az ünnepeket, a fényt. A szürkeség picit színesebb lesz, amikor talán a falfirka is remekmű, ha csak néhány napra is. A legjobb ilyenkor, ha betérünk a belváros egy kávézójába, és bámuljuk az elsuhanó időt.