Vonulnak a rozsdástorkú pityerek

A közelmúltban a kertünk felett egy átrepülő rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus) hívóhangjára lettem figyelmes. A gyakoribb és szintén most vonulásban lévő erdei pityerénél (Anthus trivialis) sokkal magasabb, finomabb, tisztább és hosszabban hangzó, „pszíít” hangja árulja el. 

A nászruhában lévőknek kora tavasszal téglavörös mellűk és torkuk van, míg az őszi vonulásuk során a nyugalmi ruhások úgy néznek ki majdnem, mint egy erdei pityer. A különbség csak annyi, hogy a hátán fehér csíkokat visel, az oldalán lévő csíkozás pedig erőteljesebb, mint az erdeinek. Ebből is látszik, hogy nehéz szakma a madarászás, de megéri! 

A telelőhelyei Afrikában és a Közel-Keleten találhatóak. Fészkel kontinensünk legészakibb területein, fűzfás mocsarakban, tundrákon, kopár hegyeken, füves tisztásokkal tarkított dombvidéki nyíresekben. Idehaza tavaszi és őszi átvonuló. Fészkét a talajra építi, leggyakrabban magasabb növényzet védelmében, bokrok tövében. Fészekanyag gyanánt felhasználja a törpenyírleveleket és az állatszőrt is. 

Június közepétől július elejéig költ. Csak a tojó kotlik, évente egyszer költ, 4-7 tojást rak, a kotlási idő két hét. Tojásai sötétbarna alapon feketén foltozottak. Pókokból és rovarokból álló táplálékát a talajon szedi össze. Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 000 forint.