Lecsóreceptet kértem apámtól, kis családtörténetet kaptam

,,Mindennek van imázsa, így az ételeknek is. Engem ezek mindig a szüleimhez kötnek, ők jutnak eszembe: édesanyám és édesapám. Egyszer elmeséltem neked, hogy nagyapád Okolicsányi Gábor főszolgabírónak volt a főkertésze. A kiskállói birtokot, a kis kastélyt a háború után lerombolták, széthurcolták... Nagymamád ott, náluk volt szakács. Nagypapa a háború után hastífusszal hazajutott Gyulafehérvárról, ahol fogságban volt. Nagymama nehezen kikúrálta, majd a Balkányi Állami Gazdaságban helyezkedett el, ott dolgozott. 

Nem mondta, hogy kertész, kisebb beosztást kapott, majd káderezték, listázták, mert kiderült, hogy a háború előtti helyén a ,,reakciós, elnyomó réteg" kiszolgálója volt. Menesztették. Megkezdődött Borsodban az iparosítás, s mint olyan sokan Szabolcsból, Borsodba ment ő is. 1953-ban, az iskola előtti nyáron a túlzsúfolt – még az ütközőn is ültek – gőzösön engem is elvitt. Ekkor az első borsóból ő főzte nekem azt a levest, amit te is szeretsz. Később Sajóbábonyban már kertésznek vették fel. Akkoriban az üzemi konyhának mindent megtermeltek, sőt, eladásra is. Az összes fásítás a lakótelepen az ő vezetésével készült.

Munkászszállón kapott helyet: egy szoba, kamra, fürdőszoba. Itt aludtunk a nővéremmel, Erzsikével. 1954-ben mentem elsőbe, Ujhelyi Jolánka néni osztályába. Olyan hosszú padok voltak, hogy hatan ültünk egy sorban. 1955-ben kiutaltak egy kétszobás, összkomfortos lakást a lakótelepen. Itt is volt mindenkinek – aki igényt tartott rá – egy 100 négyszögöles kis konyhakertje, ahol minden megtermett. Na, ide akartam kilyukadni. Megtermett a paprika, paradicsom, a hagyma és minden más. (Akkoriban nem nagyon volt lopás.) Mindennek megvolt a szezonja: lecsónak, borsólevesnek, zöldbablevesnek, dinnyének, főtt kukoricának. 

Én így csinálom, nem cifrázom a lecsót. Mindig vágok alá apró kockára egy kis füstölt szalonnát, de igazából készítek egy pár darab kakastaréjt is a szalonnából, s így nem kell külön zsírt tennem még alá. Sőt, néha lecsókolbászt is belevágok. Szeretem a hagymát is, ezért azt bővebben, 4-5-6 darabot is, persze, döntő, hogy hány adagot akarok. Ugyanakkor fokhagymát is megtisztítok, kettévágok, felszeletelem, zsírba teszem. Fakanállal kavargatva megpuhítom, és ha nem elég a leve, akkor egy paradicsomot már ekkor hozzáteszek feldarabolva. A paprikákat hosszában kettévágom, kiszedem a magházat – igaz, néhányban benne hagyom és azzal együtt vágom fel, amiket hozzáteszek a hagymához. Kavargatom, és ha úgy látom, hogy már van annyira puha, hogy a paradicsommal együtt készre fő, akkor még a feldarabolt 2-3 paradicsomot hozzáteszem. Ha nagyon szükséges, akkor fél-egy deci vizet öntök hozzá. Sóra, fedőre figyelek. Na, fiam! Nagyapád is így csinálta!"