2 órája
Brusznyai Árpád a Himnuszt énekelve állt a bitófa alá
Október 23-án délután két alkalommal is ünnepi tárlatvezetést tart Fogl Krisztián történész Veszprém 1956-os eseményeiről, különösképpen Brusznyai Árpádról az Emlékgép kiállításban található személyes tárgyain keresztül. Ennek apropóján kérdeztük a történészt és Péterváry-Szanyi Brigitta intézményvezetőt Brusznyai Árpádról.
20241016.veszprém. Laczkó Dezső Muzeum. Brusznyai Árpád hagyatékának bemutatása. A képen Fogl Krisztián történész-muzeologus. Fotó: Nagy Lajos. NL. Veszprém Megyei Napló.
Fotó: Nagy Lajos/Napló
Fogl Krisztián elmondta, a Laczkó Dezső Múzeum történeti gyűjteményében az 1956-os forradalommal kapcsolatos tárgyak csekély számúak. Brusznyai Árpád klasszika-filológus, egyetemi tanár, latin-görög történelem szakos középiskolai tanár az 1956-os forradalom veszprémi eseményei kapcsán kulcsfigura, így az állandó kiállításban egyfajta központi szereppel bír.
Fotó: Nagy Lajos/Napló
– Brusznyai tárgyai a börtönfogságához köthetőek elsősorban – magyarázta Fogl Krisztián. – A közvetítő tárgy a zsebóra, amely Brusznyai Árpád tulajdona volt és Balogh Elemér újságíró adta kölcsön a kiállításhoz. Azért volt jelentősége, mert a Lovassy-gimnáziumban osztályfőnöke volt Balogh Elemérnek, aki nagyon jó kapcsolatot ápolt az özveggyel, illetve Brusznyai Árpád lányával, Margittal – fűzte hozzá a történész.
A tárlatban bemutatott személyes emlékek között látható a levelestárcája, amelyben benne van az utolsó levele, melyet 1957 karácsonyának környékén írt a feleségének és kislányának.
A három levél
– Három levél maradt Brusznyaitól, ezen kívül kettő, ami eredeti, és 2015-ben került be a múzeum gyűjteményébe. Brusznyai Árpád lányától, Brusznyai Margit ajándékából származnak a tanár úrhoz köthető személyes tárgyak. Ide tartozik például a bőr, illetve a fémből készült cigarettatárca, valamint a Terv márkájú cigije. Ez pedig az úgynevezett utolsó jelentés a jeltelen sírhoz: „Tanár úr, jelentem tisztelettel, az ország létszáma kevesebb pár ezerrel…” Ez is Balogh Elemér gyűjteményéből való. Ezt a tanítványok, lovassys diákok írták – mondta Fogl Krisztián
Hozzátette: Brusznyai Árpád 1952 nyarán érkezett Veszprémbe, és a várost 1957-ben hagyta el. A Lovassy László Gimnáziumban tanított latint és történelmet, emellett előadásokat tartott, énekkart vezetett, az 1956-os forradalom veszprémi eseményeinek kiemelkedő egyénisége volt. A Nemzeti Forradalmi Tanácsnak tagja, majd elnöke volt. 1958. január 9-én végezték ki.
Brusznyai Árpádot nem tudták megmenteni
A hazai értelmiségiek is felemelték szavukat megmentése érdekében, de nem tudták megmenteni. 1957. november 2-án levelet intézett a Győri Ítélőtáblához Papp János, Veszprém megye első pártfőtitkára, ő járta ki Brusznyai kivégzését.
Számos anekdota terjedt el róla, például az, hogy a kivégzés előtti estén gordonkán játszott a cellájában. Egy furulya is a mártír-tanár tulajdonában volt, a börtönben is játszott rajta. Emellett az a hír is elterjedt, hogy a Himnuszt énekelve állt a bitófa alá, és amikor kísérték a vesztőhelyre, akkor a rabok verték a celláik rácsait.
Péterváry-Szanyi Brigitta elmondta, az Emlékgép kiállítás összeállításánál arra törekedtek, hogy személyes sorsokon keresztül mutassák be Veszprém történetét.
Fotó: Nagy Lajos/Napló
– Nagyon fontos, hogy a látogatók embereket lássanak a tárgyak mögött, és a Brusznyai-hagyaték esetében ez az érzés szerintem létrejött. Itt vannak Brusznyai személyes tárgyai, az irattárcája, illetve az utolsó levele, amelyet a feleségéhez és a kislányához írt, amelynél személyesebbet nem lehet találni. Ez biztos, hogy segíti az ide látogatókat abban, hogy megértsék ezt a korszakot – fogalmazott a múzeumigazgató.
Arról is beszélt, hogy a Laczkó Dezső Múzeum számára hatalmas és megtisztelő dolog, hogy a gyűjteményükben lehet Brusznyai-hagyték. Azért is, mert az ’56-os korszak jelentős és személyes tárgyai, melyek ajándékként kerültek a múzeumba.
A forradalom letörése után
A forradalom letörése után a szovjetek november 5-én Debrecenbe hurcolták Brusznyait, ahonnét kihallgatása után rövidesen elengedték, mondván, menjen haza tanítani, semmi törvényelleneset nem csinált. Bár jóakarói figyelmeztették, hagyja el az országot, amíg lehet, ő nem volt hajlandó erre. Maga is úgy érezte, nem tett semmi törvénybe ütközőt. Ezt követően még többször elfogták (1957. febr. 6., ápr. 9., ápr. 19.) és elengedték. Utolsó letartóztatására 1957. április 25-én került sor. Első fokon 1957. október 19-én a Győri Katonai Bíróság szervezkedés vezetése vádjával életfogytiglani börtönre, 10 év közügyektől való eltiltásra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
Nagy Andor százados, katonai ügyész azonban fellebbezési óvást nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumához, halált kérve a vádlottra. Pap János, az MSZMP megyei új első titkára, későbbi belügyminiszter (akinek a forradalom napjaiban Brusznyai segített, hogy elhelyezkedhessen eredeti vegyésztechnikusi szakmájában) a Legfelsőbb Bírósághoz írt levelében – a megye kommunista dolgozói nevében – szintén a legsúlyosabb büntetés kiszabását követelte (1957. nov. 2.). Ezek után másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiuma 1958. január 7-én halálra ítélte. Özvegyétől elvették a lakást, munkahelyéről elbocsájtották, kislányát kirakták az óvodából.
Brusznyai Árpád sírja Budapesten, az Új köztemető 301-es parcellájában található.
– Akkor érinti meg igazán az embert mindez, amikor a tárgyakat látja, és a levelet olvassa. Mert addig csak egy név és egy évszám a történelemben – mondta Péterváry-Szanyi Brigitta. Hozzátette: fontos, hogy ismerjük a múltunkat, mert ha nem ismerjük a múltat, akkor jövőnk sem lehet igazán.
– Egy közösségnek, egy városnak vagy vármegyének nagyon fontos az identitása. Mi ezeket a tárgyakat próbáltuk összehozni, amikhez történetek társulnak, hogy vissza lehessen menni a gyökerekhez, hogy a közös múlttal, a közös tárgyállománnyal a közösségi tudatot, a közösségi identitást is erősíthessük – hangsúlyozta Péterváry-Szanyi Brigitta.
