Ahány ember, annyiféle gyász

Napjainkban egyszerre van közel és messze a halál. A média közel hozza a háborúkat, természeti katasztrófákat, melyeket szinte élőben  követhetünk, nézhetünk. A halál a családokban azonban mégis tabutéma. Talán azért, mert félelemmel tölt el minket? A gyász megélése sem könnyű, mint ahogy az is sok kérdést vet fel, hogyan támogassuk gyászoló embertársunkat. 
 

Természetes, hogy az élet a halállal ér véget 

Régen, amikor még több generáció élt együtt, a halál természetes volt szinte mindenki számára. Bár akkor is ismert volt a mondás, hogy meghasad a szív, de napjainkban idegenkedünk beszélni a halálról. Nem is igen tudunk mit kezdeni a gyásszal, a gyászolókkal. A közösségi oldalon megírt, vagy a sír mellett egy gyorsan elsuttogott "őszinte részvétem" mondattal még próbálunk vigasztalni, de nem igazán tudjuk, mit és hogyan mondjunk, hogyan segítsünk embertársunknak, aki egy szeretett hozzátartozóját elvesztette. 

Gyereknyelven a halálról 

Még nehezebb a helyzet, ha egy gyermekkel kell beszélnünk a nagyszülő, vagy egy szeretett hozzátartozó elhunytáról. Nem is igazán tudjuk, mit és hogyan mondjunk el neki. Mikor teszünk jót: ha beszélünk az elmúlásról, a végleges eltávozásról, vagy inkább eltereljük a szót?  
 

Meddig gyászoljunk? 

Régen a gyászév fogalma is ismerős volt, ma már többekben sokszor az "illik-e az, ha nem veszek fel fekete ruhát" kérdés fogalmazódik meg. Ahogy nehéz másokat támogatnunk, úgy mi magunknak is nehéz eldönteni, mennyire és hogyan mutassuk ki a külvilágnak, a szűkebb és tágabb környezetünknek gyászunknak. Szívünkre hallgassunk vagy az illemszabályokra ? Baj-e, ha nem külsőségekben éljük meg a fájdalmat? Baj-e, ha nem mindenszentekkor vagy halottak napján megyünk a temetőbe? 

Egyáltalán, van-e "tipikus" gyász? 

Mi történik, ha nem is igazán tudjuk, mi történik velünk? Milyen a "normális" gyász? Meddig tart a gyászidőszak?  Hogyan segíthetünk másokon és magunkon, ha a gyász fájdalma elviselhetetlen?  Ezek is olyan kérdések, melyek sokakban megfogalmazódnak. 
 

Én is meghalok egyszer

Szeretteink halála is megrázó, de a legtöbb ember nem szívesen gondol arra, hogy mi lesz akkor, ha "én is meghalok".  Igyekszünk elhessegetni a gondolatot, félünk attól, hogy betegségben vagy fájdalmak közepette halunk meg. A gondolat, hogy egyszer csak nem leszünk többé, felfoghatatlan. Akinek hite van, annak talán könnyebb szembesülni e nehéz kérdésekkel, ám az, hogy mi történik a családunkkal, a hozzátartozóinkkal, életünkben összegyűjtött értékeinkkel, végső soron - pedig ez is fontos - hivatalos ügyeinkkel, az már igen kevés embernek jut eszébe. 

Igen, nagyon nehéz kérdések ezek. 

Podcast: Kiss Katalin a gyászról és a gyászfeldolgozásról 

Mindezekről és a gyászról, gyászfeldolgozásról, halálról, elengedésről, érzésekről és természetesen az életről beszélgettünk Halottak napja alkalmával Kiss Katalin mentálhigiénés szakember, gyásztanácsadó, gyászfeldolgozás specialistával.