2017.04.19. 18:42
Helytörténeti kiállítás Úrkúton
Úrkút - Jöhet itt bármi, német vezetéknévvel, orosz utónévvel, március 15-i születésnappal engem baj nem érhet - tréfálkozott Hartmann Iván nyugalmazott iskolaigazgató, aki optimistán éli mindennapjait.
A falu szülöttje a helytörténeti kiállítás vendégeként felidézte gyermekkorát és megfogalmazta intelmeit a fiatalabbak számára, a küzdelemre, a tanulás fontosságárára és az optimizmusra ösztökélve őket.
- Annak van értéke, amiért megküzdünk. Ami könnyen jön, az könnyen is megy - fogalmazott Hartmann Iván. Úgy véli, a legnehezebb emberi tevékenység a tanulás, amit az iskolák által diktált iramban kell teljesíteni. Felidézte egyetemi tanárát, aki szerint ha a tudást árokásással is meg lehetne szerezni, akkor inkább azt választaná a tanulás helyett.
- Teller Ede világhírű atomfizikus szavai megfontolandók: a pesszimistáknak gyakran igazuk lehet, de nem mennek vele semmire. Legyünk tehát optimisták, higgyük, hogy meg tudjuk oldani a problémáinkat! A pesszimista önsorsrontó nemcsak önmagával, hanem környezetével szemben is - mondta az igazgató. Szerinte annak is örülni kell, hogy a mi életünkön nem söpört végig olyan járvány, amely milliókat pusztít el, és háború sem ért minket, bár ennek következményeit viseljük. Hartmann Iván elmondta, hogy 1945. március 15-én született, és csecsemőként a bunkerben megfázott. A kisgyermekkori fülgyulladás következménye egész életére kihatott.
- Otthon csak svábul beszéltünk, nem is tudtam magyarul, amikor iskolába mentem, ott tanultam meg a nyelvet. Télen fát vittünk magunkkal, hogy fűteni tudjunk az iskolában - emlékezett vissza az igazgató. Elmondta, hogy akkoriban már nagyon fiatalon számítottak a gyerekek munkaerejére, a szülők sok mindent megoldattak velük: szombatonként felseperték az utcát, teheneket őrzitek, tizenkét éves korában már aratott, de másoknak is korán kellett felnőtté válniuk.
- Szegény világban éltünk a második világháború után. Minket, gyerekeket is ki kellett használni természetesen. Tízéves voltam, amikor a bányában meghalt az édesapám, a család egyetlen kenyérkeresője. A tizenöt esztendős nővéremet kivette édesanyám a gimnáziumból, gép- és gyorsíró iskolába íratta, hogy minél előbb munkát tudjon vállalni - mondta Hartmann Iván, aki hálás nővérének, mert támogatta a tanulásban és később az édesanyjukat ápolta.
- A két különböző anyanyelvűek jól megvoltak egymással a faluban, de a téeszesítés nagy traumát jelentett. Engem a tanulás, a keszthelyi kollégium fantasztikusan jó érzéssel töltött el. Feszített volt a tempó, mégis szeretettel gondolok vissza ezekre az évekre - mondta a kétgyermekes, háromunokás nagypapa, aki a középiskolai tanára javaslatára választotta a matematika-fizika szakos pedagógusi pályát. A pécsi főiskolai évei alatt több sportágban ért el jó teljesítményt, a színházban statisztált, tanulmányi eredményére ösztöndíjat kapott. Elégedett volt a helyzetével, bár a vizsgaidőszakban napi 13-14 órát tanult.
Diplomája megszerzése után beindította Úrkúton a Kis Matematikusok Baráti Körét, ami különleges volt a megyében, hiszen ezen kívül csak Veszprémben működött ilyen csoport. Főiskolai végzettségét egyetemi diplomával egészítette ki, mindössze hárman végeztek a harminc diákkal induló csoportból.
- Életemben 85 főiskolai és egyetemi vizsgát tettem. Sok társadalmi munkát vállaltam, mindig nyüzsgő ember voltam. Intézményvezetői pozícióra először a csingeri Bercsényiben kértek fel, majd a Bródy gimnáziumot igazgattam tizenhét évig - mesélte Hartmann Iván. Hamar rájött a hatalom furcsa természetére, amely szerint úgy kellene intézményt működtetni, hogy az ne kerüljön pénzbe. Sokszor szembe kellett mennie a hatalommal a gyerekek és a szülők érdekében.
- Minkét tantestületben szállóigévé vált, hogy úrkútiak előnyben. Ez annyit jelentett, hogy az etikai normákat megtartva a szülőfalum gyermekeire megkülönböztetett figyelmet fordítottam - számolt be az iskolaigazgató. Elmondta, hogy a celeb világ távol áll tőle, de a tudósokat és néhány politikust nagyra becsül.
- Megdöbbentő, hogy mekkora igény van a bulvárra manapság. Ez azt mutatja, hogy a lényegtelen dolgok nagyobb hangsúlyt kapnak az emberek életében, mint a lényegesek - fogalmazott Hartmann Iván, majd a vita fontosságára hívta fel a figyelmet, amely nem azonos a veszekedéssel. Szerinte a vita az érvek csatája és a leghatékonyabb kommunikációs mód.
- Az emberek elsősorban a saját sorsuknak az alakítói, és ebbe legjobban a politika avatkozik be. Sok országot megjártam, sok mindent megfigyeltem, és azt vettem észre, hogy a fejlettebb államokban élő emberek sem dolgoznak többet vagy jobban, mint mi, de szervezettebben igen. Ez pedig a magasabb politikai kultúrának köszönhető - állapította meg az igazgató. Szerinte a politika szitáján átlátni nehezebb, mint a legbonyolultabb szintű matematikát megérteni. Úgy látja, sokan érzelmi alapon közelítik meg a választást, és így előfordulhat, hogy saját maguk és településük ellen szavaznak, tehát érdemes okosnak és tájékozottnak lenni a világban. Hartmann Iván szellemesen szólt arról, hogy soha nem létezett olyan politikai párt, amely neki megfelelt volna. Csak egy civil szervezet felkérése vállalt önkormányzati képviseletet korábban.
- A falusi ember bölcsebb, ezt az állatokhoz való viszonya is mutatja. Az állatok háziasítása fontos volt az ember fejlődése szempontjából: az állat adta a munkaerejét élelemért cserébe. Amikor pedig biciklizés közben látom a városi állattartást, sokszor nem tudom, hogy a kutyát vagy az embert sajnáljam-e jobban - mondta Hartmann Iván, majd az egészséges életmódra, azon belül is rákos megbetegedések kialakulásának legnagyobb kockázatára, a dohányzásra, illetve annak mellőzésére hívta fel a figyelmet.