Féltett kincsünk, a Balaton (klímaváltozás-sorozat 7. rész)

A feladat az, hogy a felmelegedés és a vele járó elsivatagosodáshoz helyi alkalmazkodási stratégiákat dolgozzunk ki – tudtuk meg G.-Tóth László egyetemi tanártól.

Az éghajlatváltozásról szóló sorozatunk - melynek összeállítója Dr. Tóth József nyugalmazott egyetemi docens -  hetedik részében a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatójával, G.-Tóth László egyetemi tanárral beszélgettünk a globális felmelegedésről és féltett kincsünkről, a Balatonról.

Hazánkban az eddigi legalacsonyabb léghőmérsékletet, mínusz 35 Celsius-fokot, Miskolc-Gömbölytapolcán mérték 1940 február 16-án, a legmagasabbat, plusz 41,9 fokot, pedig Kiskunhalason, 2007. július 20-án. Ez 76,9 Celsius-fok abszolút téli-nyári hőmérséklet különbséget jelent.

A Pentagon és az Európai Unió 2004-2005-ben, az 1860-as évektől rendelkezésre álló sok millió léghőmérséklet adat alapján deklarálta a globális felmelegedés tényét.  Az egybehangzó jelentések szerint az elmúlt száz évben a Föld léghőmérséklete 0,74 Celsius fokkal emelkedett, és 2100-ig mintegy 1,1 fokkal emelkedik majd. Korunkban tehát már nem az a kérdés, hogy beszélhetünk-e globális felmelegedésről. A feladatunk az, hogy alkalmazkodjunk a globális felmelegedés hatásaihoz, helyi adaptációs stratégiákat dolgozzunk ki. Változtassunk például a mezőgazdasági ágazati rendszereken és a vízgazdálkodáson. A nagy regionális gazdasági integrációs szervezetek (EU, ASEAN, AU, AOU, az ENSZ), és a magánalapítványok hatalmas összegekkel támogatják a globális felmelegedés elleni nemzetközi küzdelmet és az alkalmazkodást elsősorban az afrikai és ázsiai országokban.

G.-Tóth László egyetemi tanár, a Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója. Fotó: Archív

A  környezeti gazdaságtan és környezeti politika, mint új tudományos diszciplinák gyorsan feltárták a lényeget, az externáliákat. A piaci szereplők tranzakcióinak vannak olyan rejtett költségei, amelyeket a természet visel.  Áthárulnak bizonyos költségek a természetre, a közjavakra, amelyek tulajdonjoga tisztázatlan. A folyamatot a közjavak tragédiájának nevezzük. A nem megújuló fosszilis energiaforrások intenzív kitermelése vezet a globális felmelegedéshez, mert a légkör szén-dioxid koncentrációját növelik, fokozva az üvegházhatást.

Magyarországon a 76,9 Celsius fokos minimum-maximum hőmérséklet ingadozáshoz képes elenyészőnek tűnik a 0,74 Celsius fokos globális hőmérséklet emelkedés. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy hazánk egy érzékeny földrajzi terület. Az említett 0,74 Celsius fokos átlagos hőmérséklet emelkedés is elég volt ahhoz, hogy a Balaton ne fagyjon be minden évben. Korábban tíz évente egyszer nem fagyott be a tó, manapság három-négy évente egyszer fagy be. A következmény máris látható: szubtrópusi kagylók inváziója, egyre-másra előkerülő szubtrópusi eredetű sügér- és gébfélék a próbahalászatok során, és dél-amerikai származású, felelőtlenül a tóba engedett terráriumi ékszerteknősök áttelelt, kifejlett példányai.

A klímaváltozás a Balaton vízháztartásában is gondot jelent: a vízgyűjtő terület fokozatos kiszáradása máris érzékelhető. Az éves csapadék egyenetlenebbül, nagyobb lökésekben érkezik, és a tó vízszintjének ingadozása is nagyobb. Emiatt a vízügyi ágazat, elkerülendő a nyár végi drámai vízszint csökkenést, maximálisan tartja az üzemvízszintet. Ez viszont a nádasoknak kedvezőtlen.