2015.02.27. 08:20
Égi ujjlenyomat - Új módszerrel mérték a balatoni nádpusztulást
Műholdas és repülőgépes megfigyeléssel, valamint helyszíni élettani mérésekkel térképezte fel a balatoni nádpusztulást az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balaton Limnológiai Kutatóintézet szakemberei által vezetett nemzetközi kutatócsoport. Az új módszer lényege, hogy távérzékeléssel a Balaton nagyobb nádas területeiről gyűjtsenek fontos, a nádpusztulásról szóló információt.
A nádpusztulást, ami első sorban a 70-80-as években volt jellemző a Balatonra és számos európai tóra, évtizedek óta tanulmányozzák a szakemberek világszerte. A mostani kutatás kivitelezését Dimitris Stratoulias, a BLI munkatársa és a Leicesteri Egyetem PhD hallgatója, illetve Tóth Viktor, a tihanyi Limnológiai Intézet munkatársai végezték. Az adatok elemzésénél csatlakozott hozzájuk a Leicesteri Egyetem professzora, Heiko Balzter és a Limnológiai Intézet munkatársa, Zlinszky András.
Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa szerint a terepi munkával szemben a műholdas megfigyelés nagy előnye, hogy a kutatók egyszerre nagyobb területet tudnak tanulmányozni, így ez az eljárás az eddiginél tágabb kitekintést ad az ökológusok számára. Ezzel a módszerrel akár a balatoni nádasok teljes területéről kaphatnak ökológiai információt (Fotó: Nagy Lajos)
Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa a Naplónak elmondta: az egész vizsgálat tulajdonképpen egy módszertani kísérlet. Ennek során a kutatók kifejlesztettek egy eljárást, amely lehetővé teszi a növények fotoszintézisének műholdas meghatározását. A terepi munkával szemben a műholdas megfigyelés nagy előnye, hogy a kutatók egyszerre nagyobb területet tudnak tanulmányozni, így ez az eljárás az eddiginél tágabb kitekintést ad az ökológusok számára. A tradicionális felméréseknél az idő kulcsfontosságú: az összevethetőség miatt a kutatók vagy kevés helyen tudtak sok adatott gyűjteni, vagy sok helyen keveset. Ezzel a módszerrel azonban akár a Balaton nádasainak teljes, 12 négyzetkilométeréről is kaphatnak ökológiai információt.
A távérzékelés egyik fontos eleme a műholdakon és repülőgépek fedélzetén elhelyezett képalkotó spektrométerek. Ezek észlelik a növényekről visszaverődő napfényt, azt több száz keskeny, egymáshoz közeli sávra bontják. Az így kapott és az adott növénycsoporthoz köthető színképből, ebből az egyfajta ujjlenyomatból értékes információ szűrhető le a megfigyelt növényzet típusáról, fejlettségi és ökológiai állapotáról. Ezeket a távérzékelési adatokat felhasználva, illetve a terepen mért élettani mérésekből sikerült kidolgozni a nádas fotoszintézis térképeit, amelyek lehetőséget adnak a balatoni nádpusztulás tanulmányozására is.
A szakember hozzátette: a tihanyi Limnológiai Intézetben már évtizedek óta folynak a nádas pusztulását vizsgáló kutatások és ez a vizsgálat csak egy a sok közül. A nádpusztulás sok mindentől függ, a vizsgálatok szerint a vízszint, illetve a vízszintingadozás nagyon fontos. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy amikor a Balaton vízszintje 2000 és 2004 között jelentősen lecsökkent, akkor arra a nád is gyorsan, lényegében egy esztendő alatt reagált és elkezdett terjedni. Ugyan az átlagos balatoni nádterjedés mértéke sem volt alacsony (egy-másfél méter évente), azonban a leglátványosabban a nád a tó déli partján tört előre, hiszen három év alatt helyenként 20-30 méteres új nádsávval gazdagodott a Balaton.
Az alacsony vízszint által keltett riadalom, illetve a közvélemény és a sajtó nyomására a vízügyi hatóságok egy ideig nem engedtek le vizet a Sió csatornán, így 2004 után a tóban a vízszint megemelkedett. Ezt a vízszintet a hatóságok mesterségesen, a zsilip ritkább kinyitásával stabilizálták. A magas vízszinthez a nád is alkalmazkodott: az elmúlt években a nádasok területe csökkent és megállt a jelenlegi 12 négyzetkilométer körüli értéken.
A Balaton nádassal borított területe volt ennél nagyobb is, meg kisebb is. A nádpusztulás kezdetekor, a hetvenes évekre a Balatonban közel 18-19 négyzetkilométer nádas volt, ami a kilencvenes évek elejére 11 négyzetkilométerre esett vissza. A nádpusztulás legintenzívebb időszakában voltak olyan területek, ahol 40-60 méteres nádsávok tűntek el. Az elmúlt húsz évben a nád területe nem nagyon változott: időnként a nád pusztult, máskor pedig terjedt, sőt ezt bonyolítják még egyes területi sajátosságok is pontosította a kutató.
Tóth Viktor a Naplónak hozzátette: a nád ilyen látványos terjedése, illetve pusztulása nem véletlen. Mivel a nád vízben csak gyökértörzzsel képes szaporodni, így ha a környezeti tényezők kedvezőtlenné válnak, akkor nem egy-egy szál növény pusztul el, hanem a közös gyökértörzzsel összekapcsolt növénycsoport (klón), vagyis gyakran több száz négyzetméter nádas egyszerre.
