További csillaghullás várható

Nincsen állandó érvényű csapat, taktika, és a korszakokon átívelő egyéniségeknek, gárdáknak is vannak hullámvölgyeik. A kulcs szó pedig mindig az univerzalitás és a változás. A spanyol válogatott korai kihullásának előjeleit év közben a Barcelona szereplése hordozta magában. Azon túl pedig, hogy a kevés kidolgozott helyzetüket is kihagyták, volt a játékukban valami úriság, elegancia, aminek a kontrasztjában úgy tűnt, hogy Chile ezerszer jobban akarja a nyolcaddöntőt.

Hozzájuk tudnám hasonlítani a mexikói alakulatot is, akik kollektivitásban és agilitásban elképesztően erősek. Bejátsszák a széleket, jó lábú lövőik vannak, amíg hátul a Rafa Marquez irányította védelem két meccs óta kapott gól nélkül sepreget. A brazilok ellen a kapusukat is szárnyai alá vette a gondviselés, extrát védett. A brazilok játékából hiányzik számomra valami vagy valaki. Nekem bizonytalan az, hogy ők minden meccsen kitermeljék a győzelemhez szükséges gólkülönbséget (valószínű, hogy ennyi ziccert nem fognak újra kihagyni, de Mexikó kis szerencsével berámolhatott volna 1–2 gólt...). Elöl is szükség volna egy olyan vezérre, amilyen hátul Thiago Silva. Hiba nélkül takarít, vezényel, és nem utolsósorban nagyszerű sportember. Legutóbbi fellépéséből két momentumot idéznék, amikor mellel vetődve készített elő ziccert, és amikor Hernandezt buktatva megmentette csapatát a góltól. Mind a kettő zseniális megmozdulás volt, főleg az utóbbi, hiszen társai hibáját kényszerült korrigálni, önfeláldozóan megvédte csapatát.

Az első kör legmeggyőzőbb produkcióját szerintem a német csapat produkálta. Hiba nélkül, precízen játszottak, és így is akadt még kimaradt helyzetük. A portugálok a meccsben sem voltak, Pepe kiállítása után ez csak fokozódott. Harcos lesz a csoportból való továbbjutás. A vb tehát gyorsan kitermelte az első igazi meglepetést, de a mezőnyben megbújó potenciál azt mondatja velem, hogy további csillaghullás várható.

Faluvégi Rudolf