2019.03.27. 06:30
Kihordja lábon
Néhány napja jelentette be Rob Gronkowsky amerikaifutball-játékos, hogy befejezi a pályafutását. A 29 éves sportoló kilenc évet töltött a New England Patriotsnál, három bajnoki címet mondhat magáénak. Számos súlyos sérülést szenvedett el az elmúlt években: csonttörések, szalagszakadások, agyrázkódások sora tette próbára. A tight endnek a kórlapján annyi bejegyzés van, hogy akár rövid önéletrajzi könyvként ki is adhatná. Okulhatna belőle mindenki, aki azt gondolja, hogy egy Terminátort nem kell javítgatni.
A sérüléseknek már a puszta gondolatától is a hideg rázza a sportolókat. A profinak a megélhetését befolyásolják, az amatőrnek az életmódját. Akár a boldogságát is. Egy hobbisportoló mindennapjainak szerves részét képezi az a heti néhány óra, amit szeretett mozgásformájának szentel. Mintha be lenne táblázva a napirendjébe egy kis öröm, siker, jó érzés. Ha foci közben egy túl jól sikerült becsúszás vagy egy rosszul sikerült csel nyomán néhány hétig legföljebb sántikálni tud az ember, a naptárba be lehet írni napi néhány óra rosszkedvet, levertséget, ingerültséget.
Egy ötvenes évei elején járó barátom, aki gyerekkora óta focizik, több mint egy évet volt kénytelen kihagyni egy térdszalagműtéttel orvosolt sérülés miatt. Már az operáció előtti hetekben azt próbálta meg felbecsülni, hogy mikor térhet vissza a pályára. Állandó panaszként nem a térdéről beszélt, hanem arról, hogy mennyire hiányzik neki a foci. Most, hogy újra játszhat, a térde állapotáról, a regeneráció folyamatáról magától nem is beszél, csak a meccsekről. Gondolom, nagyjából gyógyultnak tekinthető.
A szalagműtét szövődményeként talán érhette némi agykárosodás, mert focista létére vonzódni kezdett a futáshoz, és egy maraton teljesítésének ötlete is foglalkoztatja.
Majd kihordja lábon…
A sport élet, erő, betegség. Ezt minden amatőr jól tudja. Sok futót van szerencsém ismerni. Nem tudom, van-e köztük olyan, aki ne tudna kisebb-nagyobb fájdalomról beszámolni. Mindenki mesél a saját fájdalmairól és továbbadja a sporttársaitól hallottakat is. Akibe szorult némi versenyszellem, mindig tud olyan panaszt mondani, ami übereli a többiekét. Kit az nyugtat meg, ha az ő lába jobban fáj, kit az, hogy az övénél nagyobb fájdalmakkal is lehet futni.
A legfontosabb elvárás, amit az elkerülhetetlen sérülésekkel szemben támasztani lehet: futás közben múljanak el. Az edzésre fordított időn kívül jelentkező panaszok nem számítanak. Az orvosokat is kerülni kell velük, mert azok rögtön pihenést javasolnak.