Nagy vibrálás az élet - Az edző szerint a gumiharisnya öreguras, de ő nem

Hogy mit keres hazánk egyik legtapasztaltabb és legsikeresebb röplabdaedzője a negyedik helyezett veszprémi csapatnál, arra a válasz meglepően egyszerű. Nyári Sándor 63 évesen is keresi a kihívásokat, és úgy véli, a félprofi Veszprémnél alkalmasabb helyet nem is találhatott arra, hogy kielégítse állandó tenni akarását.

- Szegeden éltem 25 évig, ahol az NB II-es kiesőjelölt alakulatból 15 év kőkemény munkával kétszeres bajnokcsapatot építettem. A Tisza partján a kézilabdásoknak mai napig nagy szívfájdalmuk, hogy a röplabda volt az első csapatsport, amely képes volt bajnokságot nyerni. Nagyon jó 1995-re visszagondolni, még most is ráz a hideg. 3200 néző előtt, igazi örömünnep volt, amikor megszereztük a Csepel ellen az aranyérmet - kezdte fiatalos, nagy hévvel a szakember.

Szeged után a BSE női alakulatát is a bajnoki dobogó legtetejére vezette kétszer egymás után, sőt a Magyar Kupában is két alkalommal állhatott a dobogó tetejére.

- A BSE-nél ellehetetlenítették a munkámat. Amikor kiderült, hogy távozok, több klub is megkeresett, többek között a Veszprém. Kétszer is tárgyalóasztalhoz ültünk, és a két szimpatikus vezető, Jánosik Gergely és Czintula Róbert meggyőzött, a VRC-nél a helyem. Az első edzéseken hatan-heten vettek részt. Kissé meghökkentem, hisz nem erre számítottam, de szerencsére mára helyreállt a rend. Ez a félprofi státus számomra nehezen szokható, ahol eddig dolgoztam, ott napi két edzéssel készültünk, itt pedig heti négy alkalommal gyakorlunk. Ettől függetlenül úgy látom, van keresnivalóm Veszprémben, és a profi szemléletváltást, hangsúlyozom, nem anyagi értelemben, végre tudjuk hajtani - szögezte le.

A kiváló tréner szövetségi kapitányként is tevékenykedett, 1996 és 2001 között vezette a férfiakat. Szent meggyőződése, hogy mind a férfi-, mind a női vonalon sokkal többre is képes a magyar válogatott, mint amit az eredményei mutatnak. Szerinte reálisan a középmezőny elejéhez, vagyis a 10-20. hely közé tartozunk mindkét nemben.

Aztán elárulta azt is, kezdetben kosárlabdázott, ifiválogatottságig vitte, és a bajnok Honvéd együttesében játszott. Édesapja, aki röplabdaedzőként dolgozott az NB II-es Dózsánál, meggyőzte, járjon le heti egy edzésre és vállalja a meccseket is, mert kevesen vannak. Ettől kezdve csak a röplabda létezett számára.

- 1978-ben sportszervezői szakon szereztem diplomát a TF-en, közben 1969 és 73 között tagja voltam a bajnokságot nyert Csepelnek is. Aztán megismertem a feleségem, Szegedre költöztem, és innen már ismeri a történetet - avatott be a kezdetekbe.

Kérdeztem, hogy tartja fitten magát, merthogy egy pillanatra sem áll meg, viszi a lendület, és egyáltalán nem úgy tűnik, mint aki a hivatalos nyugdíjkorhatár közelében jár.

- Heti kétszer úszom, és az agyammal még ma is és később is szeretném fiatalnak érezni magam. Az életem egy nagy vibrálás. Imádom a vidám dolgokat, a munka elkötelezettje vagyok. Az egyetlen, amit az életben nehezen viselek, az a trombózisom miatt a térdharisnya, mert öreguras emiatt a lábam, pedig én egyáltalán nem vagyok az - zárta a beszélgetést kaján mosoly kíséretében.

Nyári Sándor elmondta, hazánkban ötezer igazolt röplabdást tartanak számon. Valamennyi edzői fórumon, szakmai összejövetelen kihangsúlyozza, a hazai trénerek nagyszerű munkát végeznek, hiszen a kevés anyagból is képesek olyan nagyságokat kinevelni, mint a világ egyik legerősebb, az orosz bajnokságban szereplő Veres Péter, a Bajnokok Ligája-győztes Nagy Péter, vagy az Olaszországban is hírnevet szerzett Mészáros Dömötör. Nyári Sándor edző épp ezért kifejtette, reményei szerint egy alkalmas elnökséggel, szakmai vezetéssel magasabb szintre léphet a sportág belátható időn belül.