Speciális kultúrdélután - A szerelem fontosabb, mint a tradíció

Fogyatékkal élő fiatalok mutatták be előadásaikat a minap a művelődési házban. A speciális kultúrdélutánon a Molnár Gábor Műhely Alapítványnál foglalkoztatott fiatalok előadták Benyó Ákos Cseresznyefavirág című színdarabját, de filmekkel, táncokkal és verssel is várták a nézőket.

A rendezvényen Lovas Irén köszöntötte a vendégeket. Elmondta, hogy sok türelem és nagy egymásra figyelés kellett ahhoz, hogy szép, élvezhető produkciókat tudjanak bemutatni a fiatalok.

- Az alapítványnál foglalkoztatottak sok értéket felhalmoztak, amelyeket különböző fesztiválokra visznek. Most a szülők és a rokonok is láthatják az előadásokat. Mind a szereplők, mind a felkészítőik munka mellett hozták létre a produkciókat – hangsúlyozta az alapítvány vezetője.

Benyó Ákos, az új darab írója és rendezője lapunknak elmondta, hogy tavaly a kollégája, Pallagi Attila készített egy darabot, és gondolta, idén ő próbálkozik meg vele, így született a Cseresznyefavirág.

- A szöveg néhány nap alatt elkészült, de sokat kellett próbálni, mire összeállt a darab. Nyolc-tíz percnél hosszabb előadást nem szabad elvárni a fogyatékkal élő fiataloktól, és az előadáson is bármilyen váratlan esemény adódhat – mondta Benyó Ákos. Hozzátette, a történet helyszínét Japánba helyezte, mert az a jelmezekkel jól átadható. A darab bemutatja, hogy a szerelem fontosabb, mint a tradíció.

A rendezvényen levetítették Pallagi Attila A Farkas és a Piroska című alkotását, valamint Futó Zoltán, Glózer Norbert és Futó Dávid Levente, valamint a rendőrség és a Kulcsár Kutató Mentőskutyás Szolgálat Alapítvány közreműködésében készült filmet, amely egy fogyatékkal élő, rosszul tájékozódó személy eltűnését és felderítését szimulálja.

A délutánt vers is színesítette. A jó nyelvi képességgel rendelkező Down-szindrómás fiatal arról beszélt, hogy a fogyatékkal élőknek is Isten adott életet, és ha kitartóak, akkor meg tudják értetni magukat; az a legnagyobb szükségük, hogy szükség legyen rájuk.

Az alapítvány gondozottjai több táncot is nagy sikerrel adtak elő a rendezvényen.

Lovas Irén elmondta, büszke a fiatalokra és a kollégáira is, hiszen a kompetenciahatáraikat kitolva, tudásuk legjavát nyújtották. A színpadra szólított munkatársai, Pallagi Attila, Angermayer Tamásné, Szendrei Katalin, Papp Ferencné, Rádóczy Hajnalka és Benyó Ákos sokat dolgoztak a fiatalokkal az előadások sikereiért. A saját mentális egészségük kulcsa a kendőzetlen őszinteség, amelyben a férfi munkatársak az élenjárók. Csak a nyílt, egyenes kommunikáció működik a kollégák között, célozgatásra, sértődésre nincs lehetőség.

- Az alapítvány kilenc munkatárásával sokkal több mindent meg tudunk valósítani, mint egy nagyobb intézmény jóval több dolgozóval – vélekedett az intézményvezető. A Molnár Gábor Műhely Alapítványnak hatvan fogyatékkal élő felnőtt ellására van engedélye, ezen felül megváltozott munkaképességű személyeket is foglalkoztatnak. A nyári szünetben pedig óvodások és kisiskolások felügyeletét is ellátják közfoglalkoztatottak, önkéntesek, közösségi szolgálatos diákok és nyugdíjasok segítségével.

- Az előadások fejlesztő foglalkozásként is felfoghatók, hiszen az értelmi fogyatékossággal élőknek a központi idegrendszere sérült, de más területek aktivizálhatók. A mozgás, a táncok, a szövegtanulás mind a képességek fejlesztést szolgálják – ismertette az alapítvány vezetője. Sokszor egy-egy mondat vagy megfelelő rag elsajátításáért heteket, hónapokat dolgoznak. Az eredményekhez sok időre és türelemre van szükség, a fogyatékkal élő fiatalok a változásokat nehezen kezelik. Például egy elhagyott esernyőt nem lehet legyezőre cserélni, mert az egészen más mozdulatot igényel.

- A családdal is foglalkozni kell, de szerencsére a szülők nagyon büszkék a gyermekeikre. Megértették a felnőttség üzenetét, miszerint az önállóságra kell felkészíteni a fiatalt, arra az időre, amikor a szüleik már nem tudják ellátni őket – hangsúlyozta Lovas Irén. Hozzátette, a fogyatékossággal élők öregedése a kognitív képességek halmozott elvesztésével is együtt jár, ezért különösen fontos a magabiztos önellátás kialakítása.

- A társadalomnak el kell tartani a fogyatékkal élőket, de nem mondhatjuk rájuk, hogy ingyenélők! Alapítványunk fiataljai egyre többet dolgoznak a nyílt piacra: mérőszalagokat hajtogatnak, korongokat csomagolnak, biztosítékot szerelnek, sorjáznak, szőnyeget szőnek, termelnek, kertészkednek, savanyítanak, befőznek. Az életvezetés foglalkozáson megtanulnak sütni, főzni, és minden olyan dolgot, ami az élethez kell. A helyiségeket is ők takarítják, az edényeket mosogatják. Nincs külön világ számukra, ebben a létezésben kell megtalálniuk az önállóságukat – hangsúlyozta Lovas Irén. Úgy gondolja, a segítő közösségük egy olyan pókháló, ami bírja az esőt, a szelet, és a pókot.