A versek a szív ajándékai

A költő nagy szeretettel emlékezik egykori magyartanárára, Gelesz Imrére, aki egyben lektorálta a kötetet.

Ő a minden diák által tisztelt Tanár Úr, aki nemcsak az irodalom szeretetére nevelt, hanem emellett tőle emberiességet, tisztességet, egyenességet, önzetlenséget tanulhatott meg minden diák.

Már általános iskolásként, nyolcadikos korában kezdte a versírást. Diákkori versei a szülőfalujáról, a bakonyi tájról, kamaszkori botlásairól, barátokról, a mindenkit megérintő nagy érzésről, a szerelemről szólnak. Néhány év külföldi tartózkodást kivéve mindig Olaszfaluban élt. 1990-től tizenhét évig volt a falu elöljárója, két ciklusban, 2002-től-2010-ig a megyei közgyűlés tagjaként dolgozott. Szülőfalujában egész szívével, lelkével otthon van.. E csodálatos vidéken vésődik be énjébe, lelki világába a természet harmóniája. A bodza és mogyoróbokrok, a fehér gyertyákat gyújtó gesztenyefák, a lankás mezők emléke, a falu végein strázsáló keresztek, a festői Eperjes, a földet mosdató tavaszi esők hangulata, a régi barátok hiánya, a fájdalmas pénteken (1945. március 23.) lemészárolt fiatal leventékért érzett gyász, az el nem érhető, de mégis az emberi szívben létező végtelen érintése.

Egy kicsi falu, a meghitt nyári esték, otthonomtól távol is a régi időket keresték

Az elmúlt évek, napok régi vágyak illatok, ma már csak haldokló pillanatok.

Lasztovicza Jenő így ír: Ritka pillanat az ember életében, különös tekintettel napjainkra, amikor olyan kötetet tarthat a kezében, amely legfőképpen az élet valódi értékeiről, a barátságról, a szerelemről, az egymás iránti tiszteletről, a segítőszándékról, a természetről, a szeretet jelentőségéről szól, Máhl Ferenc újabb versgyűjteménye ilyen.

A jó barát, dr. V. Szabó László irodalmár Hebbel német költő gondolatait társította Máhl Ferenc költészetéhez, aki szerint a szív a szenvedések mágnese, s a költészet a világ leképezése egyéni alapon.

Máhl Ferenc és V. Szabó László. Akinek lelke nem kérgesedett meg, e verseket örömmel olvassa (Fotó: Müller Anikó Hanga)

E versekben a szív szólal meg, egyéni hangon. A szív érzékeny szerv, mely érzékeli a világ és benne a sorsunk rezdüléseit, aki pedig hallja szíve néma hangját, az nem járhat messze az igazságtól. E versek az érzések, élmények, élettapasztalatok sokaságából születtek, melyek a gondolat szűrőjén át jutottak el a finom nyelvi kifejezésig. Minden vers egy ajándék, az őszinte, emberi szív ajándéka, s ugyanakkor egy csepp örökkévalóság.

Értékelése szerint a költő elmélkedő versei hitet, szeretetet, fájdalmat, ugyanakkor erőteljes remény sugároznak, hazaszeretetről, értékről, szerelemről, csalódásról, családról, barátokról szólnak, hitre, alkotásra, szeretetre buzdítanak. Költészetében kifinomult esztétikai érzék párosul erkölccsel, hittel. A kötet illusztrációját ifjú művésznövendékek, a III. Béla Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény diákjai készítették. Máhl Ferenc hálával szól az alkotásokról, a tehetséges fiatalokról, a velük létrejött lelki kapcsolatról.

Mindig elgondolkodtatott és izgatott, amiket papírra vetek, azok egy másik embernél hogy csapódnak le, hogy érintik meg, milyen gondolatot váltanak ki belőle? Szívet melengető volt számomra, hogy a kötetem kapcsán előbb találkoztak a magam és a diákok gondolatai, mint személyesen megismertük volna egymást. Úgy érzem, ezért érdemes alkotni, ez sikerélményt ad. A könyvbemutatón láttam az alkotótársak szemében, ők is örültek a személyes találkozásnak. Csodálatos, elmondhatatlan élmény volt.

Dr. V. Szabó László ajánlása szerint: Akinek lelke pedig nem kérgesedett meg, akinek füle hallja még a lélek szavát, e verseket is örömmel fogja olvasni, s meglehet, saját reményeire fog ismerni bennük. Ezért e kötetet csak szívből lehet ajánlani a békés, csendes pillanatokra, melyekből ugyan oly kevés akad e lármás rohanásban, de amelyek éppen ezért nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy életünk ne változzon sivataggá.