Gannai Asszonykórus a magyarországi kisebbségi kultúráért

A Gannai Asszonykórus éppen a schwetzingeni karácsonyi vásáron képviselte Pápa városát, így Vesztergom József, Ganna polgármestere vette át helyettük az elismerést. Negyven éve az Országos Német Önkormányzat felhívására alakultak, elsőként a megyében. A születésnél Benkő Jenőné tanítónő bábáskodott.

- Sokáig hat főből állt, később bővült az énekkar. Már a kezdetektől siker kísérte fellépéseiket, aztán eljutottak az Arany Páva, majd a Röpülj Páva országos megmérettetéseire. 1993-ban megkapták a Veszprém Megyéért érdemrend arany fokozatát, majd több kiváló, és arany fokozatú minősítést, 2010-ben pedig a Kitüntetéses Arany fokozatot. Szerepeltek a rádióban, énekeltek az aggteleki cseppkőbarlangban, Budapesten augusztus 20-ai rendezvényen, a Művészetek völgyében, a pécsi egyházzenei fesztiválon, Egerben, a Szépasszonyvölgyben, a Veszprémi Gizella-napokon, és még számos helyszínen, szinte az egész országot bejárva. Ezek hatalmas élmények voltak - mondja Pillerné Fódi Ilona, aki húsz éve vezeti az együttest.

- Jártunk külföldön is. Karlsruhéban azért, mert a gannai svábokat annak idején oda telepítették. Énekeltünk Bécsben és több osztrák településen. Hogy mi a titka a közösen töltött negyven évnek? - mosolyog Ilona. - Szeretni kell énekelni. Az énekkar összetétele már nagyon vegyes. Fiatalok, középkorúak és idősek alkotják, és nagyon jó hangulatú a társaság. Jó csapat, jó közösség - mondja a vezető, akitől azt is megtudom, hogy a dalkincsből – ez körülbelül száz dalt jelent - körülbelül hatvan alkotja a repertoárt. Ezek olyan énekek, amiket itt, helyben gyűjtöttek az alapítók, illetve azok az idősek, akiknek még voltak élményeik ezekkel kapcsolatban. Úgy tartják, van még elővenni, megtanulni való bőven.

- Hetente rendszeresen próbálunk, illetve hétvégén fellépünk. Ez persze számos lemondással is jár, a nagymamák a fiatalok munkaidejéhez alkalmazkodnak. A kívülállók nem nagyon látják, hogy a családdal eltölthető időből lopjuk el, ami szükséges. Ez elhivatottság nélkül nem megy. Sokszor megemlegetjük, hogy nem is olyan régen - édesanyám ma is sokszor mondja - vasárnap délutánonként a lányok összekaroltak az utcán, és mentek énekelni. Ma is népviseletben énekelünk, ezt segítséggel, magunk varrjuk - mondja Ilona, akit a helyi megbecsültségről is kérdezek.

- Az önkormányzat is, Vesztergom polgármester úr magánemberként is támogatja az énekkart. Érezzük a megbecsülést, az anyagi lehetőségeken belül nem tudunk olyat kérni, ami ne teljesülne. Mindenben segítenek bennünket, és Döbröntétől is sok segítséget kapunk - fogalmaz az énekkar vezetője. A zenei kíséret sem elhanyagolható, az együttest hosszú idő óta Schlecht József kíséri gombos harmonikán.

- Nagyon ügyes ember, művészlélek. Elég néhány taktust hallania egy melódiából, szinte kitalálja és rögtön le is játssza a többit. Hogy mi lesz a jövő? Az együttes életében a 2011-es esztendő volt a csúcspont, egyéni és csoportos kitüntetésekkel, számos fellépéssel, sikerrel. Megígértem az énekkarnak, hogy előteremtem az anyagi fedezetet egy cd kiadásához. Eddig kélt kazettát adtunk ki, most az égiek segítettek, Pápa partnervárosa, Schwetzingen megtámogatott bennünket. Tavasszal ezen fogunk dolgozni, így talán a nyárra elkészül az összeállítás - foglalja össze a közeljövő terveit Ilona.

Bárhogy is alakul a jövő, a gannai asszonyok énekelni fognak. Örömmel, szívből, akár bánatról, akár szomorúságról szól a dal.