2009.09.15. 02:29
Arcok a múló időben - Bárdy Margit sikeres objektsorozata után portrékat fest
Badacsonytomaj - A Münchenben élő Bárdy Margit festőművész, díszlet- és jelmeztervezőnek tavaly nyáron Objektek szeptember 11-e után címmel nyílt emlékezetes tárlata a veszprémi Művészetek Háza Csikász Galériájában. Az alkotások a 2001-es New York-i terrortámadás áldozatainak állítanak emléket.
Az objektsorozat a veszprémi bemutató után visszakerült Münchenbe, Bárdy Margit műtermébe. A művésznő azóta több ajánlatot kapott újabb kiállításokra, de egyelőre pihen , mert a terrortámadás annak idején sokkolta, az objektek készítése pedig kimerítette. 
Ha csak teheti, férjével Magyarországra jön, tizenöt éve Badacsonytomajon van házuk, kertjük, szívesen időznek itt.
Jól érzik magukat a városban, nyaranta belerázódnak a mindennapi életbe, sokat olvasnak, megveszik a friss német és magyar napilapokat, közöttük a Naplót is. S nemcsak az újságokat lapozgatják, hanem könyveket is olvasnak.
Bárdy Margit, amikor a napokban Badacsonytomajon találkoztunk és beszélgettünk, éppen Nemeskürty István Búcsúpillantás című kötetét olvasta, amely a magyar királyság és kormányzója - 1920-1944 - történetét dolgozza fel.
A napok itt csendesen, nyugodtan telnek, délelőttönként vacakol a műtermében, délután sétálnak, beülnek egy kávézóba. Egyszerű életet élnek. De nem volt mindig így...
A művésznő korábban negyven éven keresztül több mint száz színházi produkcióban vett részt, Európa legnagyobb operaházaiban - München, Bécs, Hamburg, Berlin, London, Párizs, Brüsszel, Zürich - dolgozott.
A hatvanas évek közepén ő tervezte a világszerte közkedvelt Orion űrhajó című hétrészes tudományos-fantasztikus filmsorozat jelmezét. S most - mint mondja - az objektek után ismét visszatér nagy szerelméhez , a portréfestészethez.
A nyár elején müncheni orvosa ült modellt neki, s noha mozgó, állandóan beszélő ember, két óra alatt elkészült a portréval. Vízfestékkel dolgozik, az olajfestéket túl ragadósnak tartja, nem szereti.
Az akvarell viszont komoly koncentrációt igényel, ott nem lehet javítani, korrigálni, vagy sikerül első nekifutásra, vagy nem, jegyzi meg Bárdy Margit. Tájképet soha nem fest, azt mondja, hogy nem tudja csinálni, spenót lesz a képből. Ő az embereket szereti, az emberi fej olyan, mint egy tájkép, amelynél nincs jobb.
Ezért aztán azt tervezi, hogy az elkövetkezendő időszakokban - amikor Münchenből átrándulnak majd Badacsonytomajra - sorra veszi a barátait, ismerőseit, és portrét készít róluk. Hogy megőrizze az arcokat a múló időben, az elmúló életeknek.
(Fotó: Gáspár Gábor)
