Mindennapi kenyerünk

Az Országos Könyvtári Napok keretében tartott telt házas előadást tegnap Géczy Gábor a Jókai Mór Városi Könyvtárban Mindennapi kenyerünk címmel. Az országosan, főleg az internetről ismert fizikus, egyetemi tanár Csengeren született 1963-ban. Első diplomáját 1989-ben szerezte matematika-fizika szakon a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. 1990-ben Akadémiai Doktori Ösztöndíjat nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajz Tanszékére, ahol a természetben előforduló önhasonló alakzatokat, a fraktálokat kutatta.

- Ami a természetben előfordul, az szinte minden fraktál, mint az ereink, a folyók vízhálózata, a fák gyökerei. Az ember önmagában egy önhasonló alakzat, és az önhasonlóságból jön ki az a törvény: ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent. Ebből gyakorlatilag minden levezethető – mondta el az előadó, aki a parafizika miatt kezdett el a nem fizikai síkkal foglalkozni.

Előadásaiban a modern civilizáció visszásságaira mutat rá, ezzel párhuzamosan alternatív megoldásként a hagyományos paraszti kultúrát, gazdálkodást népszerűsíti. A MAG (Mintaként Alkalmazott Gondviselés) önellátó szervezet alapítója, tiszteletbeli elnöke. 2006-ban 80 hektáros területet vásárolt Monor és Gomba között, itt hozta létre Magfalvát, ahol hagyományos paraszti minták szerinti biogazdálkodással kísérleteznek, emellett konferenciákat, táborokat szerveznek, ahol népi gyógyászatot, hagyományos mesterségeket tanulhatnak a résztvevők.

- Húsz évvel ezelőtt, mikor még az ELTE-n tanítottam, is látszott, hogy össze fog dőlni ez a világ. Azon gondolkoztunk, hogy lehet továbbvinni az életet. Kell, hogy legyen egy új magja a világnak, amiből majd kialakul. Úgyhogy azt kezdtük el kutatni, hogy mi a legfontosabb, amit tovább kell vinni. Technológiákat, vetőmagokat, tenyészállatokat. A szervezet így állt össze, egyre többen csatlakoztak hozzá. Ma már ez egy sok ezres közösség, nagyon komoly szakértői gárdával a túléléshez – számolt be a MAG kialakulásáról.

- Egy állat gyakorlatilag száz százalékos teljesítménnyel éli le az életét, azt eléri kölyökkora után és élete végéig tartja. Ehhez képest az ember eléri 18-20 éves kora körül a száz százalékot, majd elkezd meredeken zuhanni. Ma már elsősorban ez a különbség érdekel, hogy miért vagyunk ennyivel gyengébbek, mint az állatok. Ennek hátterében a hibás egészségügyi, természettudományos, szociológiai tudásaink állnak. Tulajdonképpen ezt kutatom mostanában, hogy mit kéne ahhoz visszaállítani, hogy majdnem úgy élhessünk, mint az állatok – nyilatkozta lapunknak Géczy Gábor, aki több mint kétórás előadásában olyan kérdésekre kereste a válaszokat, miszerint mi késztet rá minket a feleslegesre, hogy lehet kiszállni a mókuskerékből.

- Régen egy parasztembernek volt kutyája, amit azért tartott, hogy megvédje őt és a jószágát. Ha ez a kutya nem a dolgát csinálta, mondjuk megharapta a jószágot, akkor egyszerűen agyonütötte a paraszt. Mert arra a célra, amire tartotta, nem felelt meg. Most vannak ilyen kutyáink, hogy NAV, rendőrség, önkormányzatok, és minket harapdálnak. És mi ezt természetesnek vesszük, pedig mi hoztuk létre és mi tartjuk el őket. Tehát fordítva ülünk a lovon. Fel kéne ébrednie az embereknek és megérteni ezt. Onnan kezdve leesik a fátyol a szemükről, s rájönnek, hogy mindent meg lehet csinálni, amire van képünk, és ami a többi embert nem zavarja. A mély álomból szeretném felrázni az országomat és a népemet – fogalmazott Géczy Gábor.