Csutorákat, kulacsokat gyűjt Lovász Gábor

Mindezt Lovász Gábor tapolcai gyűjtő mondta a napokban, hogy képbe helyezzen ritka szép csutoragyűjteményével kapcsolatban. A nyolcvanhárom esztendős aktív, szőlőjét ma is önállóan művelő mezőgazdasági mérnök gyermekkora óta vonzódik ezekhez az ivóeszközökhöz, bár több mást is gyűjt.

Mint megtudtam, Veszprémben 1723-tól céhbe tömörültek a csutorakészítők, akik egyébként jelentős mértékű hadi megrendelés is teljesítettek. A megyében a 18-19 században száz fölötti csutorakészítő tevékenykedett, közülük nagyjából harmincan büszkélkedhettek mesteri ranggal. Az apáról fiúra szálló mesterség fénykorát az 1800-as években élte. 1805-ben például a napóleoni háború idején 24 ezer hadi csutorát gyártottak megrendelésre a veszprémi csutorások.

- A legszebb csutorám Lipták Lajos 1874-es apró részletességgel kidolgozott munkája, amelyet pajzs és korona díszít, "Isten áldd meg e hazát!" felirattal. Megjegyzem, hogy a magyar csutorák jelentős részén szerepel az Isten és a haza szó. A "kétkulacsos", főként betyárok által használt csutora szintén a kedvenceim közé tartozik. Ehhez fűződik az a történet, hogy állítólag, amikor Savanyú Jóskát egyszer elfogták a pandúrok, megkívánták a csutorájában lévő bort. De abból nem mertek inni, mert féltek, hogy mérgezett. Ezért azt mondták Jóskának, hogy előbb igyon ő. Ez így is történt, csakhogy amikor a betyár meghúzta a jó bort és inge ujjával megtörölte az edény száját, észrevétlenül elfordította a csutorán lévő apró zárat is és a pandúroknak már a kulacs másik felében lévő, ópiumozott borból jutott. Azok hamar el is szenderültek, Jóska pedig megszökött. Egyik legbecsesebb darab az apámtól örökölt faragás nélküli parasztcsutora. Sokszor ránézek az olasz hadi csutorára is, s arra gondolok, vajon ki volt az a katona az első világháborúban, aki utoljára ivott belőle. Mindegyik szép, mindegyiknek saját története van. Egy élet sem elég hozzá, hogy mindent megtudjunk róla - tette hozzá Lovász Gábor.